LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Levéltári napok, konferenciák - Paksy Zoltán: A párt(ok) és archívumaik: Levéltári Nap Zalaegerszegen. • 2003. [LSZ 2003/1. 84-87. p.]
A PART(OK) ES ARCHÍVUMAIK. LEVÉLTÁRI NAP ZALAEGERSZEGEN 2002. október 2-án rendezte meg a Zala Megyei Levéltár szokásos évi levéltári napját. A konferencia témájául a szervezők ezúttal a pártiratok, ezen belül elsősorban az MKP, az MDP és az MSZMP iratainak kutatásmódszertani problematikáját választották. A kérdés nemcsak azért érdekes, mert ezek az iratok rengeteg adalékkal szolgálnak a közelmúlt megismeréséhez, hanem azért is, mert feltárásuk érdemben gyakorlatilag csak a '90-es években indulhatott meg, ezért minden olyan konferencia különleges, ahol a kutatók megoszthatják egymás között az e téren szerzett tapasztalataikat. Az ülés levezető elnöke T. Varga György, a Magyar Országos Levéltár főosztályvezetője, e terület szakavatott ismerője volt. A levéltári nap közönsége ezúttal nemcsak előadásokat hallgathatott, hanem egy kicsiny, de remek kiállítást is megtekinthetett, amelyben Káli Csaba igazgatóhelyettes {Zala Megyei Levéltár), az esemény főszervezője néhány izgalmas irat és kép segítségével a hallottakat igyekezett demonstrálni. Mind az előadásoknak, mind a kiállításnak impozáns keretet adott Zalaegerszeg város közgyűlésének díszterme, ahol a megnyitót a Zala Megyei Közgyűlés elnöke, Varga László tartotta meg. Mint gyakorló politikus méltatta a pártiratok fontosságát, amelyeknek megismerése fellebbentheti azt a fátylat, amely oly titokzatossá tette eddig a kívülálló számára a pártállam működését és eloszlathat ezzel kapcsolatos tévhiteket is. Az első előadást a levezető elnök, T. Varga György tartotta, a Magyar Országos Levéltárban található MDP és MSZMP iratokról. Hangsúlyozta, hogy ha pártiratokról beszélünk, akkor mindig beszélni kell magáról a pártról is. A párt történetének ismerete nélkül értelmetlen hozzányúlni annak irataihoz. „A párt és az állam nem egy, de nem is kettő." — idézte Kornai János: A szocialista rendszer c. könyvéből Révai Józsefet. Ez a kérdés 1948 után vetődött fel, amikor a pártállam kiépülése megkezdődött és meg kellett osztani a feladatokat az államhatalmi szervek, valamint a pártszervek között. Az iratokból válik világossá a döntés: a választott szervek ne osszák meg a vezetést senkivel, határozatokat csak saját maguk hozzanak. Ennek végső célja természetesen a centralizálás volt. Emellett a központi osztályok legfontosabb feladatai a káderek tanulmányozása és kiválasztása volt, valamint a központi vezetőség és a kormány határozatainak végrehajtása. így került a kezükbe az operatív vezetés. 1949-re kialakult a hierarchia, amelynek csúcsán a Politikai Bizottság állt. Ez a szerv mindenben döntött, a legfontosabb országos ügyektől a legapróbbig, a Varsói Szerződésbe való belépéstől az egyik PB-tag elvtárs 2400 forintos fizetéselőleg kérelméig. Ezzel együtt a retorikát és így az iratok stílusát is áthatotta az ideológia és annak ismert szólamai. Például a magyar mezőgazdaságban nem szántottak-vetettek, hanem a különböző pártszervek irányításával „lebonyolították az őszi szántási-vetési kampányt". A pártlevéltárat 1948 őszén állították fel, akkor még kevés irattal, amelyben ráadásul 1956-ban jelentős iratpusztulás is bekövetkezett. Ezután állították fel a párt központi levéltárát, majd ezt átalakítva, szovjet ill. bolgár tapasztalatok alapján szervezték meg a megyei levéltárak és az öt megyei jogú város levéltárainak hálózatát. Még 1951-ben összegyűjtötték az összes munkásmozgalmi jellegű iratot, amely munkát nem levéltárosok, hanem az ÁVH kirendelt emberei végezték. A cél politikai természetű volt, a belharcokban Rákosiék igyekeztek anyagot gyűjteni ellenfeleik ellen. Ez szembe 84
