LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Paksy Zoltán: A párt(ok) és archívumaik: Levéltári Nap Zalaegerszegen. • 2003. [LSZ 2003/1. 84-87. p.]

állította a pártlevéltárat a többi levéltárral. Hasonló esemény történt 1989-ben is, az MSZMP-MSZP átalakulásának konferenciája után. Ekkor hoztak egy határozatot, hogy a vidéki levéltárakból a pártiratokat egy helyre kell szállítani. El is kezdték gyűjteni őket, hét megyéből hozták fel Budapestre azokat, ami teljesen felesleges munka volt, mert azt megelőzően is jó tárolási körülmények között voltak. T. Varga György végül annak reményében zárta előadását, hogy a továbbiakban a politikai indíttatású beavatkozások megkímélik a levéltárakat. A következő előadást Kónyáné Kutrucz Katalin, a Történeti Hivatal elnökhelyettese tartotta, aki a Történeti Hivatalban folyó munkába engedett bepillantást. Hangsúlyozta, hogy ö nem levéltárosként, hanem jogászként van jelen. Röviden bemutatta a hivatal történetét 1994-től, az átvilágítási törvényben kimondott 1997. évi megalakításától napjainkig. A Történeti Hivatalban a volt állambiztonsági szervek és azok osztályainak iratai találhatóak. A legtöbb a hírhedt III/III-as ügyosztály iratanyaga, aminek az az oka, hogy ez az osztály az egyetlen, amely jogutód nélkül szűnt meg. A speciális iratanyag jellegénél fogva a kutatásban és a feldolgozásban sok probléma adódik. Egyfelől az, hogy egyszerre kell rendezniük a mintegy 3000 ifm mennyiségű anyagot és kielégíteni a kutatókat. A kettőt nehéz összehangolni, ül. gyakran lehetetlen, mert nyilvántartás nélkül a keresés nagyon nehéz. Van ugyan egy név szerinti katalógus (164 ezer emberről), de ez csak részleges. További problémát jelent a szenzitív adatok kezelése, valamint az iratok valóságtartalmának meghatározása. A koncepciós ügyek során sok hamis, ül. provokatív célzatú valótlan irat született, ezek megértéséhez ismerni kell a szituációt, amelyben ezek születtek. Jó megoldás, ha ezeknek az iratoknak a feldolgozásakor a párhuzamos pártiratokat is áttanulmányozzák, mert a valós történetek ekkor deríthetők ki a legjobban. Varga Zsuzsanna, az Eötvös Loránd Tudományegyetem adjunktusa a „mindentudó" pártállam és az agrártársadalom kapcsolatairól beszélt. Kutatásai alapján cáfolta azt a megállapítást, hogy az államhatalom és a társadalom viszonyában — legalábbis hosszabb távon — az első korlátlan hatalommal bírt. Megítélése szerint ugyanis előbb-utóbb a társadalom visszahatott az államhatalomra és alakítani tudta azt. Az agrárszférát illetően a következő forrásokat vizsgálhatjuk: 1948-ig több döntési központ volt, ilyen a pártközi értekezletek anyaga, a Gazdasági Főtanács iratai, vagy az illetékes tárca iratállománya. 1948-tól átkerült a döntési központ a pártvezetéshez, amelyben a kulcsfigura Nagy Imre háttérbe szorítását követően Gerő Ernő lett. Ennek megfelelően került előtérbe a szakmaiság helyett az ideológia. Az előadó szemléletes példát szolgáltatott erre az '50-es évek elejének egyik tsz-vezetőségi ülésével, ahol az aktuális földművelési ügyek helyett a koreai háborúról tárgyaltak a tagok. Ezek azonban „gyártott" jegyzőkönyvek voltak, azaz itt a tagság önvédelmi mechanizmusa figyelhető meg a hatalommal szemben. Ez nehezíti az agrárkérdésekre vonatkozó kutatást, viszont segíti a politikai irányú kutatást. 1956 után a mezőgazdaság jövőjét illetően eltérő elképzelések léteztek. Az '50-es évek ideológiai alapú mezőgazdasági szabályozását Dögei Imre képviselte, éppenséggel a szaktárca részéről, míg Fehér Lajos a pártközpontból belátta, hogy tisztán adminisztratív eszközökkel nem lehet többlettermelésre ösztönözni. Dögei Imre 1957 tavaszán éppen Zala megyében beszélt egy gyűlésen arról, hogy a bevált szovjet mintához minden áron ragaszkodni kell, az attól való eltérés a szocializmussal szemben ellenséges lépés. A történet 1960 elején ért véget, amikor Dögeit leváltották, utóda Losonczi Pál lett. Ekkor hivatalosan is elismerték, hogy lehetséges az eltérés a szovjet kolhozformáktól. Itt már 85