LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Levéltári napok, konferenciák - Márfi Attila: Beszámoló a harmadik Győri Levéltári Napról. • 2001. [LSZ 2001/2. 90-93. p.]
konferencia 1956. október 30. című értekezés helyett egyetlen személyről, Somogyvári Lajos sajátos szerepvállalásáról tartott előadást győri és dunántúli ténykedéseinek ismertetésével. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy amit eddig ismertek és publikáltak a forradalmi események — ahogy ő nevezete — Joli jokeréről", azt jelentősen kiegészíti az a forrásegyüttes, amit 1996-ban a Történeti Hivatal megalakulása után találtak meg. így már két egymásnak ellentmondó, több helyütt azért megegyező életutat bemutató Somogyvári-dosszié ismert. E sajátságos egyéniség, politikai kalandor, a vele való takarózások, hivatkozások következtében az események egyik kulcsfigurájává lépett elő. A derültséget sem nélkülöző előadás után Néma Sándor, a Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár igazgatójának értekezése következett Az egyesületek felszámolása Győr-Moson Megyében 1945-1950 címmel. Az előadó röviden ismertette az egyesületek közel 250 éves történetének fontosabb eseményeit, kitérve a reformkori kaszinómozgalomra és a dualizmus alatt megindult pezsgő egyleti mozgalomra. Rátérve az egyesületek 1945 utáni fokozatos megszüntetésének problémakörére, az előadó először a politikai indíttatású szervezetek felszámolásának jogi hátterét vázolta fel, majd az egyletek likvidálásának menetét ismertette. Az első időszakban a fasisztának, vagy félfasisztának minősített szerveződéseket számolták fel, mint a MOVE, ÉME, Levente Egyletek, Vitézi Székek, Turul Egyletek, Hungarista Mozgalom és a Volksbund helyi csoportjai. Később ezt a jelzőt és magát a felszámoló eljárást is átruházták a többi, nem politikai és társadalmilag rendkívül hasznos testületekre is. Rövid szünet után került sor Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója elnökletével a Levéltári Nap rendezvények utolsó, harmadik szakaszára: Dr. Honvári János, a Széchenyi István Főiskola főiskolai tanára következett A magántulajdontól a magántulajdonig című előadásával, amelyben a mezőgazdasági tulajdonviszonyok második világháború utáni változásait ismertette, azzal a megszorítással, hogy a földosztás, majd a TSZCS és TSZ mozgalom megszervezésének menetét időhiány miatt nem vázolhatja fel. Elsősorban a magánkézen maradt mezőgazdasági nagygépek kisajátításának politikai-gazdasági hátterét igyekezett felvázolni. Magyarországon 1945-ben 12 000 traktor és 15 000 cséplőgép volt magántulajdonban, amelyek mintegy fele a kollektivizálással a TSZCS-kbe került át. Az így is számottevő géppark kollektivizálására 1949 és 1952 között került sor és az elkobzást végrehajtó hatalom a legkülönbözőbb módszereket alkalmazta a viszonylag tehetősebb paraszti réteg kisemmizésére. Ezt követően szintén egy olyan témakör következett, amely a kommunista diktatúra hatalma biztosításának és a polgári társadalmi erők szétzúzásának egyik kiemelt propaganda-hadjáratát mutatta be: Áldozó István a megyei levéltár igazgatóhelyettese Egyházpolitika Győr-Sopron megyében 1949-1970 címet viselő előadásában. Bevezetőjében kifejtette, hogy a vallásszabadságról szóló dekrétumot a kommunista államok is elismerték, így hazánkban is. De a gyakorlatban nagyon hamar kiéleződött a viszony az egyház és az új hatalmi éra között. A többi fontos konfliktus sarkalatos pontjai a földreform, az oktatásügy és az államforma-államberendezkedés voltak elsősorban. 1946-tól a katolikus szervezetek betiltása, majd az egyházi iskolák államosítása tovább élezte a viszonyt. Mindszenty letartóztatása és 1950-ben a szerzetesrendek erőszakos feloszlatása jelentette a mélypontot. Az 1951-ben életre keltett 92
