LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Labádi Lajos: Csongrád Megyei Levéltári Napok. • 1996. [LSZ 1996/1. 69-72. p.]

működése viszonylag feltárt és közismert, míg Návay Lajosról alig tud valamit az utókor. Ezt az űrt kívánták kitölteni a makói kollégák azáltal, hogy Návay Lajos születésének 125. évfordulója alkalmából tudományos ülést szerveztek életútjának és munkásságának bemutatására. A tanácskozást vezető Blazovich László megyei levéltárigazgató tájékoztatta a hallgatóságot, hogy a Návay-kutatás Makón már évekkel korábban megkezdődött, amikor még nem volt ildomos az 1919 áprilisában kivégzett politikus nevét emlegetni. A feltáró munka első eredményeként jelent meg 1988-ban a Csongrád Megyei Levéltár kiadásában (a Dél-alföldi Évzázadok c. regionális sorozat 2. darabjaként) „Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912" című kötet, amelyet a makói levéltárosok — Gilicze János és Vigh Zoltán — rendeztek sajtó alá, s Szabó Ferenc szerkesztett. Az első előadást Szabó Ferenc Békés megyei múzeumigazgató tartotta „Návay Lajos és kora" címen. Felvázolta a XIX. század végi nemzetközi és hazai politikai viszonyokat, az első világháború előtt kialakult szövetségi rendszereket, hagsúlyozva ezek meghatározó jelentőségét. Návayt a XIX. század embereként jellemezte, akinek polgári szabadságeszméi a reformkori törekvésekből táplálkoztak. Megyei politikusként, majd országgyűlési képviselőként nagy figyelmet szentelt az önkormányzati struktúra reformjának, mivel a önkormányzatiságot a köz szabadság alapkövének tekintette. Szabó Ferenc összegzése szerint Návayt Csanád megye megkésett Széchenyijének is tarthatjuk, aki az első világháború utáni politikai áramlatokat idegenül szemlélte. Korában már anakronisztikusnak számító társadalmi eszményei jórészt családi indíttatásában gyökereztek. Ezt támasztotta alá Gilicze János makói levéltáros, a Csanád megyei nemes famíliák jeles kutatójának „A Návay család" című előadása. A család Földeák megszerzésével, 1729-ben került Csanád vármegyébe, s az elkövetkező közel kétszáz évben a legjelentősebb szerepet játszotta a megye közigazgatásában és politikai életében. Návay Lajos apai nagyapja — Návay Tamás (1815—-1879) — számos megyei tisztség után országgyűlési követ, a szabadságharc idején főispán, a bukás után évekig raboskodott. Az 1861. évi rövid alkotmányosság idején ismét országgyűlési képviselő, a kiegyezést követően pedig újból főispán. Lajos nevű fia (1842—1905) Eötvös Ilona bárónőt, Eötvös József neves államférfi leányát vette feleségül. Az ifjú Lajos születésének körülményeit az anyai nagyapa megörökítette naplójában (1870). A családi eszmei hagyaték tehát a 48-as hagyományok tiszteletében gyökerező nemesi liberalizmus volt, mely kiegészült a kiegyezés elfogadásával és feltétlen támogatásával. A következő eladást Tóth Ferenc nyugalmazott makói múzeumigazgató tartotta „Návay Lajos az 1905—6. évi alkotmányos küzdelmekben" címen. Előzményként elmondta, hogy a 67-es alapokon álló Návay az ún. „zsebkendő szavazás" után (1904. nov.) kilépett a Szabadelvű Pártból, s bár nem csatlakozott a függetlenségiekhez, ennek ellenére Justh Gyula és az egyesült ellenzék támogatásával a battonyai választókerület országgyűlési képviselőjévé választották (1905. jan.). Alispáni tisztségét feladva, parlamenti szereplésre készült, ehelyett a megyei alkotmányvédő bizottság elnökeként a „nemzeti ellenállás" helyi vezetése várt rá. A darabontkormány ideje alatt kifejlett tevékenységének elismeréseként az összeülő új országgyűlés alelnökévé választották. Közéleti működésének további részleteiről Vígh Zoltán makói levéltárigazgató beszélt „Návay Lajos politikai pályája" című előadásában. Az első időszakban támogatta a koalíciós kormányt, de rövidesen tapasztalnia kellett, hogy az letér a fokozatos reformok alig megkezdett útjáról, s a pártközi konfliktusok válnak uralkodóvá. Ez teljesen idegen volt a reformokkal kivi-70