LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Labádi Lajos: Csongrád Megyei Levéltári Napok. • 1996. [LSZ 1996/1. 69-72. p.]

vandó társadalmi békét és a középosztály egységét hirdető politikusnak. Fokozatosan eltávolodott a koalíciótól, melynek következtében lemondott országgyűlési alelnöki tisztségéről (1909). Szilárd 67-esként a Nemzeti Munkapárthoz csatlakozott, amelynek színeiben, de az ellenzék támogatását is élvezve, 1911 novemberében házelnökké választották. Több ízben kísérletet tett az obstrukció letörésére, de az erőszakos eszközök alkalmazására nem volt hajlandó. 1912 márciusában lemondott a házelnökségről, s visszahúzódott az országos politikától. 1918-ban rövid ideig a Hadik-kormány belügyminisztere volt. Az egymást váltó kormányok idején neve többször felmerült miniszter illetve miniszterelnök-jelöltként, míg végül 1919. április 29-én a kiskunfélegyházi vasútállomáson elérte tragikus végzete. A Levéltári Napok Kiszomboron folytatódtak helytörténeti matinéval. A közönséget Nagy Tibor polgármester köszöntötte. Bevezetőjében elmondta, hogy a község 1997-ben ünnepli fennállásának 750 éves évfordulóját, ezért a mostani helytörténeti konferencia előkészítője lehet a két év múlva esedékes rendezvényeknek. Az előadások sorát Blazovich László megyei igazgató nyitotta meg „Kiszombor az újratelepítés előtt" című dolgozatával. Elöljáróban szólt a délalföldi régió honfoglalás utáni benépesítéséről, szemléletes képet festve a kora középkori emberek életmódjáról. Az érintett térség Ajtony szállásterülete volt, később Csanád vezér birtokába került. Zombor nevét egy 1247-ben kelt oklevél említi először (Zumbur alakban) mint a Csanád nemzetséghez tartozó Telegdiek tulajdonát. Telegdi Tamás püspök a Maros mentén élő kunok zaklatása elől a Körösközbe költözött, makófalvi rokonaira hagyva a kiszombori uradalom kezelését. A XVI. század végén a krími tatárok gyakori portyázásaa miatt a lakosság elköltözött, a község újratelepítésére majd csak a XVIII. század folyamán került sor. A település felvirágoztatása új birtokosai nevéhez fűződött; róluk Gilicze János levéltáros beszélt „A Rónay család" című előadásában. A kincstári birtoknak számító területet árverezés útján Oexel Mátyás sörfőző vásárolta meg 1781-ben, aki az árvizek ellen töltést építtetett, rendbe hozatta a templomot, iskolát épített, és megkezdte a mocsarak lecsapolását. Leszármazottai az 1830-as években felvették a Kiszombori Rónay nevet. A család tagjai jelentős szerepet játszottak Csongrád és Torontál vármegyék közéletében. Gilicze János részletesen szólt többek között Rónay Mihályról, aki a szabadságharc idején Csongrád vármegye alispánjaként szervezte a népfölkelést, s ezért utóbb várfogságra ítélték; Rónay Lajosról, Csongrád vármegye 1871— 1889 közötti főispánjáról, a Lipót-rend lovagkeresztjének tulajdonosáról, valamint Rónay Jenőről, aki Torontál vármegyében viselte a főispáni tisztséget, elnyerve a királyi tanácsosi címet. Irodalomtörténeti unikummal szolgált Tóth Ferenc ny. múzeumigazgató, aki „József Attila Kiszomboron" címmel tartott előadást. A jelenlévők megtudhatták, hogy a fiatal tehetség 1922 júliusát és augusztusát töltötte a községben, Kiss Andrásné Zöldfa utcai házában, ahol tanítóskodott. A zaklatott idegállapotú fiatalember Kiszomboron otthonra talált. Tóth Ferenc elmondta, hogy József Attilában itt érlelődött meg az elhatározás: költő lesz; innen írta első levelét Juhász Gyulának Szegedre, akitől baráti biztatást kapott; és itt állította ősze első versgyűjteményét, amely — két másik kéziratos füzettel együtt — 1988-ig lappangott. Személyes élményekkel színesítve elmesélte az ún. Zombori füzet megkerülésének és a makói múzeum tulajonába jutásának történetét. Az érdekfeszítő előadás végén Tóth Ferenc bemutatta az eredeti kéziratos füzetet, amely első ízen most került nyilvánosság elé. A kiszombori nap községi sétával végződött, amelynek teljes főtere műemléki védelem alatt áll. A község büszkeségének számító XIII. századi kör-71