LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Kalmár Ella: Levéltári Nap Budapest Főváros Levéltárában. • 1996. [LSZ 1996/1. 66-68. p.]

bért azért büntettek meg, mert éjszaka álkulcsokkal felszerelve sétált az utcán. Horváth András főlevéltáros „Biztos úr anno: rendbiztosok a városegye­sítés korában" c. előadásában áttekintette a rendőrség, a rend őreinek tör­ténetét, szervezeti változásait a Bach-korszaktól a városegyesítésig. A csá­szári rendőrség mellett 1861-től újra felállították a városi kapitányságot, melynek közbiztonsági és igazgatásrendészeti feladatai voltak. A rendbiz­tosok intézkedéseik során használhattak fegyvert, poroszlókat hívhattak segítségül. A biztosok alkalmazásánál igen fontos szempont volt a helyis­meret. A társadalomban elfoglalt helyzetükről, megítélésükről is hallhattunk részleteket. 1860—1861 fordulóján spontán társadalmi szervezkedés is in­dult a közbiztonság javítására: a rend letéteményesei a „békebiztos"-ok len­nének, akiket a közgyűlés választott volna a köztiszteletnek örvendő polgá­rok közül, hogy példamutatással, erényességgel és eréllyel lépjenek fel a rendbontókkal szemben. Ez azonban nem valósult meg, továbbra is a rend­biztosok őrködtek a városlakók nyugalma fölött. Kollár Nóra, a BRFK Tudományos Bizottságának elnöke „Az államrend­őrség létrejötte és a rendőrségi törvény 1872—1881" címmel a fővárosi rendőrség szervezeti változásait, jogi szabályozását részletezte a város­egyesítést követő évtizedben. Az 1872. évi 36. te. kimondta a városi rendőr­ség államosítását s a Belügyminisztérium alá helyezését. Az 1881. évi rend­őrségi törvény megalkotásáig terjedő időszak igen nehéz korszaka volt a fő­városi rendőrségnek. Nemcsak a szervezeti tisztázatlanság, hanem a gyors urbanizációval együttjáró romló közbiztonság miatt is. Az 1881. évi 21. te. alapvető jelentőséggel bírt, mert szabályozta a szervezet felépítését és ha­tásköfét, valamint az állampolgárok jogait is. A levéltári nap utolsó előadója Rácz Lajos, az Államigazgatási Főiskola docense „A BRFK fejlődésének főbb jellemzői 1881—1914" címmel a főváros rendőrségének szervezeti kiépítéséről, a bűnüldözés szervezetének kiala­kításáról, az államrendészet fejlődéséről adott elő. A rendőrségi törvény élet­belépésekor a fővárosi rendőrség az összeomlás szélén állott, nem tudott érdemben fellépni a közbiztonság védelmében. Ebben a főkapitány erélyte­lensége mellett a polgári biztosok korrumpálódásának is szerepe volt. Döntő fordulat Török János főkapitánysága idején állt be, aki rövid idő alatt meg­szervezte a bűnüldözés hatékony szervezetét, a Detektívosztályt, amelynek munkáját pontos, naprakész nyilvántartások segítették. Ugyancsak Török alakította ki a korszerű szervezeti és szolgálati szabályzatot, melynek leg­fontosabb elemeiből hallhattunk részleteket is. Ezekben az évtizedekben építették ki a prostitúció szervezett ellenőrzését, a gyermekvédelem rendőrsé­gi szervezetét; szabályozták az államrendészet működését. Kialakult tehát a modern, nagyvárosi rendőrség, mely egészen 1914-ig együtt haladt a város fejlődésével. Az első világháború után azonban ez a párhuzamos fejlődés megakadt, a rendőrség tovább már nem tudott lépést tartani a rohamosan növekvő bűnözéssel. A levéltári nap résztvevői a tartalmas előadásokon túl megismerkedhet­tek a hivatalok, céhek és hagyatékok irataiban található pecsétekkel is. A tartalmában és kivitelezésében is gazdag pecsétkiállítás „Város és polgára" címmel a Leonardo közi épületben tekinthető meg. Kalmár Ella 68

Next

/
Thumbnails
Contents