LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Kalmár Ella: Levéltári Nap Budapest Főváros Levéltárában. • 1996. [LSZ 1996/1. 66-68. p.]

formájában történt. Ezek alapján is megállapítható az iratanyag hiányossága; különösen nagy hiányokat tapasztaltak a miniszteri, miniszterhelyettesi és kollégiumi iratokban. Az iratok selejtezésekor még a belső szabályzatokat sem tartották be. A Központi Irattár anyagából 800 doboznyi irat (internálások, sváb kitelepítések) az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz került. A Személyzeti és Munkaügyi Osztály irattáráról G. Vass István, a MOL főlevéltárosa tartott előadást. Ezek az iratok elsősorban a minisztérium belső életébe engednek bepillantást; például az országos okmánytárban vagy az országos munkáltatói nyilvántartásban valamennyi, a BM-ben és a hozzá tartozó intézményekben dolgozó munkaügyi adata megtalálható. A személyiségi, adatvédelmi, illetve a levéltári törvény alapján az iratok kutatása ma is korlátozott. A Dokumentációs Osztály iratairól Tyekvicska Árpád, a Nógrád Megyei Levéltár igazgatóhelyettese számolt be. A vizsgált irattárak közül ennek anyaga a leghiányosabb, hiszen az 1989—1990-es „felülvizsgálat"-kor nagyarányú iratmegsemmisítés folyt, illetve az iratanyag jelentős része a nemzetbiztonsági szervekhez került. Az iratok értékeléséhez az egykori egész ismerete lenne szükséges, így csak a minisztériumban maradt töredéket vizsgálhatták. Az előadó ismertette az osztály nyilvántartási dosszié- és kartonrendszereit, melyek éppen a megsemmisítések miatt ma már nem minden esetben egyeztethetők össze. A bizottság tagjai közül Hegedűs B. András a BM munkatársaival kialakult szakmai kapcsolat folytatását szorgalmazta; Hajdú Tibor hangsúlyozta, hogy csak a hozzáférhetővé tett anyagot vizsgálhatták. A minisztérium jelen levő munkatársai nem kívánták kiegészíteni az előadásokban elhangzottakat. Halmai Gábor alkotmányjogász arra hívta fel a figyelmet, hogy az információs önrendelkezési jog és a közérdekű adatok nyilvánosságának érvényesülése nem biztosított az adatvédelmi, levéltári és titokvédelmi törvényekkel. Ezeket az általános érvényű jogokat külön törvényben kellene szabályozni. Kőszegh Ferenc szerint a titokvédelmi törvény újabb évtizedekre zár el adatokat a nyilvánosság elől. A délutáni ülésen Jancsó Éva, a BFL főlevéltárosa „A városi rendészet Pesten és Budán 1686—1848" címmel a török kiverése utáni városi rendészet újjászerveződésének, fejlődésének legfontosabb állomásairól adott elő. A 17. századtól állandósult a középkori eredetű kapitányi tisztség; a kapitány és a munkáját segítő fertálymester, vásárbíró feladatait tárta fel az előadó a tárgyalt időszakban. Hallhattunk II. József központosító törekvéseiről, melyek a városi rendészet terén is érvényesültek; az országom rendőrség 1791-ben adta át/vissza helyét a városi kapitányságnak. Az előadó részletesen ismertette e hivatal reformkori működését, törvényi szabályozását. Szőcs Sebestyén főlevéltáros „Szemere Bertalan belügyminiszter kísérlete az állami rendőrség megszervezésére" címmel az 1848—49-ben eltervezett átszervezéseket ismertette. Szemere a közigazgatási reform fontos részének tekintette egy országos, az önkormányzatok felett álló rendőrség megalakítását. 1848 júniusában külön rendőri osztályt szervezett, Pest város tiltakozása ellenére. Részleteket hallhattunk az 1848—49 során papírra vetett — és papíron maradt — tervezetek, elképzelések sokaságából. Czaga Viktória főlevéltáros „Bűnözés Buda városában a XIX. század derekán" címmel egy ez idáig kevéssé ismert forrást: Buda Ügyészi Hivatalának 1846-ban készült rabjegyzékét elemezte. Az igen részletesen felvett adatok szerint elsősorban legények, inasok szerepeltek az előállítottak között. Legtöbbjüket lopás, verekedés, orgazdaság miatt állították elő. A sok érdekes esetből e helyütt a megelőző büntetés példáját idézzük: egy fiatalem-67