LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Bősze Sándor: XII. Vas Megyei Levéltári Nap, 1995. április 25. • 1995. [LSZ 1995/3. 101-103. p.]

összefoglalásként megállapíthatjuk: igen hasznos és tartalmas vándorgyűlés résztvevői voltunk. Az egyesület találkozói sorában hosszú időre emlékezetesek maradnak az idei Pécsváradon töltött szép május végi napok. R. Rácz Katalin A XII. Vas Megyei Levéltári Nap 1995. április 25. A szombathelyi kollégák a „Hitelek, hitelélet, pénzintézetek Vas megyében a XVIII—XX. században" című témával invitálták vendégeiket levéltári napi rendezvényükre. A tudományos tanácskozást — melynek elnöke Bácskai Vera egyetemi tanár volt — Török László nyitotta meg. Az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. vezérigazgató-helyettese, miután kifejezte abbeli örömét, hogy részese lehet egy múltbéli utazásnak, napjaink gazdasági konfliktusairól beszélt (pl. a privatizációról). Az első magyar banktörténeti művek — kezdte „A banktörténetírás helyzete és hagyományai Magyarországon" című előadását Kövér György — a XIX. század végén születtek meg. A két világháború közti szakszerű próbálkozásokat követően páratlan kutatási lehetőség kínálkozott akkor, amikor a bankok államosításával a megmaradt irattári anyag jó része az állami levéltárakba került. A kor „szakírói" azonban a korábban banktitokkal védett forrásokat a „finánctőke leleplezésére" használták fel. Érdemi banktörténeti tanulmányok — a külföldi szakirodalom hatására, tehát nem egyfajta hazai szerves fejlődés során — csak az 1980-as esztendőkben jelentek meg hazánkban. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem oktatója végezetül a banktörténetírás „szerepzavarainak" közelmúltbéli hibáival is megismertette hallgatóit. A levéltári nap résztvevői ezúttal is a szokott várakozással tekintettek Feiszt György „Alapítványok, hitelek, pénzgazdálkodás a XVIII. századi Szombathelyen" című eladása elé. A vasi megyeszékhely jelenlegi alpolgármestere a város egykori bírái által kezelt adókról és ezek behajtási zavarairól értekezett. Az előadó a rendelkezésére álló gazdag forrásbázist kihasználva — és tekintettel arra, hogy itt püspöki jogról van szó — hosszasan időzött a bormérés történeti kérdéseinél. „A nemesség hitelviszonyai Vas megyében a XVIII. században" címet viselő referátumában Dominkovits Péter három esettanulmányt vázolt fel. A soproni főlevéltáros a vármegyei be- és kitáblázási jegyzőkönyvek segítségével az 1760—1768 közti évek tendenciáit, legfőbb hitelezőit és adósait mutatta be. A fiatal előadó az eladósodás alaptípusait szemügyre véve a Sibrik, a Niczky és a Bezerédy családok esetét elemezte. A Sibrikek költséges életmódjuk, a Niczkyek birtokpereik, a Bezerédyek pedig birtokuk növelése okán fordultak a hitelezőkhöz. Kóta Péter „Áru- és pénzhitel Körmenden a reformkorban" című előadásával lépett a hallgatóság elé. A vasi főlevéltáros, mint azt munkatársai is tet-001