LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Farkas Csaba: Csongrád Megyei Levéltári Napok. • 1995. [LSZ 1995/1. 104-106. p.]

mány és más tudományágak is jelentős hazai és nemzetközi előzményekkel rendelkeztek, a kutatások már több évszázada folytak, a néprajznak mint tudománynak a semmiből kellett kinőnie. Ezen megállapítás tükrében különösen fontos Tárkány Szűcs Ernő tevékenysége, aki részt vett a kutatásokhoz nélkülözhetetlen írásos források feltárásában, az orális és tárgyi emlékek felkutatásában és begyűjtésében, valamint feldolgozásuk szakmai módszereinek kidolgozásában. Tette ezt olyan időszakban, amikor egyes politikai-társadalmi tényezők a néprajztudományt nem nézték jó szemmel, s külön nehézséget jelentett az a tény is, hogy századunk átalakuló világa a néprajz jelentős forrásbázisát fenyegette (tárgyi emlékek), megmentésük a napi kutatási feladatokon túlmenően kemény küzdelemre kényszerítette a tudósokat. Referátuma második felében Tárkány Szűcs munkásságának nemzetközi jelentőségével foglalkozott az előadó. Itt két államot említett meg, amely érdeklődéssel fogadta a néprajztudós könyveit, Németországot és Japánt. Az előbbiben lefordították az elhunyt tudós egyes műveit, s az egyetemi néprajzi tanszékeiken tankönyvként használják, míg az utóbbiban a japán—magyar rokoni kapcsolatok feltételezése miatt fordultak nagy érdeklődéssel a néprajzos műveihez. A konferencia végén az előadó megnyitotta Tárkány Szűcs Ernő emlékszobáját. A Levéltári Napok utolsó rendezvényét Királyhegyesen tartottuk. Királyhegyes dohánykertész községként 1844-ben, tehát 150 éve települt be, s ezen évforduló adott alkalmat az ünneplésre. Bakai Istvánná polgármester köszöntő szavai után Rozsnyai János tanár tartotta meg előadását a telepes községek sajátos gondjairól. Előadása elején összefoglalóan szólt a 18—19. századi telepítések történetéről, megemlítve azok demográfiai, politikai és katonai okait is. A szerző szerint a politika így próbálta egyhíteni a birodalom egyes területeinek túlnépesedését, és így próbálta meg elnyomni az etnikai ellentéteket. Referátumának további részében a tanár-előadó számadatokban gazdagon és a forrásokat alaposan elemezve mutatta be a telepített falvak gondjait, a telepítési szerződések anomáliáit s annak a telepesekre egyre kedvezőtlenebb változásait. Bemutatta, hogy az állami politika miképp kísérelte meg, ámbár ellentmondásosan, ezen települések gondjainak enyhítését. A helytörténeti matiné következő előadását Gilicze János levéltáros, makói kollégánk tartotta Nagykirályhegyes és a Blaskovichok címmel. Ezen nemesi család a község betelepítés előtti földesura volt, és a család története a 18. század első feléig vezethető vissza. Kollégánk részletesen bemutatta e grófi família tagjait, azoknak tulajdonságait, vagyonuk folyamatos gyarapodását egészen 1945-ig. Előadását élvezetes történetekkel, adomákkal fűszerezte. A Levéltári Napok utolsó dolgozatát Halmágyi Pál, makói múzeumigazgató mutatta be a Királyhegyes környéki harcokról 1944-ben. Munkájában részletesen foglalkozott a községben történtekkel, megemlítve, hogy a község háromszor cserélt gazdát. Beszámolt a magyar és az orosz áldozatokról is, és a túlélők vallomásait felhasználva elemezte a község lakosságának helyzetét és védekezését. Mondandóját a tanúvallomások alapján érdekes történetekkel is tarkította. Külön érdeme volt az élvezetes stílusú előadásnak az, hogy a községi harcok eseményeit tágabb keretbe helyezte, s foglalkozott a u él-Alföld harctéri eseményeinek bemutatásával is. A konferenciát a községi polgármester-helyettes szavai zárták, amelyek feltárták előttünk a település fejlődését, eredményeit, jelenlegi statisztikai adatait, nem hagyva ki belőlük a problémákat, gondokat sem, így például a nagyarányú munkanélküliséget. Mi, a Levéltári Napok résztvevői a jövő évi viszontlátás reményében váltunk el egymástól, jóleső érzéssel a rendezvényünk iránti nagymértékű érdeklődést és megbecsülést látva. Farkas Csaba 106