LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Kotnyek István: Levéltári Nap: Zalaegerszeg, 1994. október 28. • 1995. [LSZ 1995/1. 101-104. p.]

tegek arányát, ennek alakulását a korszak alatt. Ez önmagában is jelzője lehet több kérdéskörnek. Érdemes odafigyelni többek között a művelődésre. A számok mögötti összefüggéseket is vizsgálni kell ahhoz, hogy a folyamatok okait lássuk. Jó példaként hozta fel erre az ormánsági egykét. Külön kiemelte azt, hogy egy-egy gazdasági probléma megoldását mindig az adott kor szemével kell nézni és feltétlen szükséges a különböző források (levéltár, statisztika, sajtó stb.) összevetése. Érdekes gondolatokat vetett fel a kutathatóság kapcsán is. A ma, pályájukat kezdő kutatók sokat profitálhattak abból, ahogy felhívta a figyelmet az elmúlt évtizedben megjelent különböző dokumentumkötetekre. Ennek kapcsán részletesen elemezte a régióbeli somogyi, Tolna megyei, és a Zalaegerszeg város által kiadott dokumentumgyűjteményeket, melyeket modell-értékűnek tartott. A zalaegerszegiről szólva különösen jól esett hallani a dicsérő szavakat, melyek által néhai Degré Alajos, többünk mestere, szellemisége is megidéztetett. T. Mérey Klára a jövő kutatóinak szánt útravalóval zárta előadását: „a történész nem lehet regényíró, neki elemezni kell!" Feiszt György (Vas Megyei Levéltár) első hallásra talán sokak által nem túl izgalmasnak tartott kérdéskörrel (A földbirtok és adófizetés összefüggései a Nyugat-Dunántúlon) kapcsolatosan, a szűkös időkeret adta lehetőségekhez képest is sok érdekeset közölt. A kutatás alapját a vármegyei virilis-jegyzékek meghatározott időpontokban való összevetése, elemzése jelentette. Mindig gond volt, ma is az, eligazodni abban, hogy milyen összetevőkből jött létre az adó. Feiszt Györgynek szerencséje volt, fellelte a megfelelő forrásokat, így lehetősége nyílt bizonyos összevetésekre, aminek alapján kitűnt a sok esetben meglévő ellentmondás a fizetett adó és a birtoknagyság között (akárcsak ma néhány újgazdag életmódja és adója). Egyértelműen megállapíthatóvá vált, hogy a városi gazdasági elitben a polgári foglalkozásúaké (gyárosok, ügyvédek, pénzintézeti részvényesek stb.), a megyeiben viszont a földbirtokosoké a vezető hely. Minderre jó összehasonlításokat is tett, különösen Sopron, Somogy, Vas, Baranya és Zala esetében. Szervesen kapcsolódott hozzá Kosján László (Nógrád Megyei Levéltár) A polgárosodás tendenciái a legnagyobb adófizetők körében (a dél-dunántúli és észak-magyarországi régió összehasonlítása) című előadásával. Elöljáróban szólt a polgárosodás tágabb és szűkebb értelmezéséről, melynek lényege szerinte a dualizmusban az alkalmazkodás, hasonulás, a polgári értékrend átvétele. Az adózás kapcsán minden jól követhető, lathatóvá válik a gazdasági elitben lezajló foglalkozás-váltás is. A legfontosabb színtér e korban az őstermelés, bár fokozatos a térvesztése. Külön érdekességként tért ki a zsidó birtokosok számának alakulására, az arisztokrácia nem egyértelmű túlélésére. Arra, hogy az 1900 után talpon maradó nemesi birtokoknál nemzedékváltás (a mezőgazdasági szakismerettel rendelkezők megjelenése) következett be. A kereskedők akkora összeggel, mint a nagyobb földbirtokosok, nincsenek jelen a listákon. 1910-re viszont rohamosan előretörnek. (1910-ben a Dél-Dunántúlon már százkettő 10 000 koronán felüli adófizetőt talált). A kutatás során problémát jelentettek a gyáriparos virilisták, hiszen itt nagyon nehéz volt követni az adóalap-csökkentő törvények hatását. A századfordulóra „feliratkoztak" egyes értelmiségiek is (ügyvédek, orvosok, gyógyszerészek), sokszor földbirtok tulajdonnal a háttérben. Az előadó itt is megemlítette a zsidó értelmiség egyértelmű előretörését. Teljesen más oldalról, a civil szerveződések felől közelített a polgárosodáshoz Bősze Sándor (Somogy Megyei Levéltár) előadása. A referátum (Az egyesületi hálózat kialakulása a Dél-Dunántúlon a dualista kor kezdő éveiben) röviden vázolta az előzményeket, megemlítette a XVIII. század második felétől a 102