LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Kotnyek István: Levéltári Nap: Zalaegerszeg, 1994. október 28. • 1995. [LSZ 1995/1. 101-104. p.]

XIX. század közepéig létrejött közösségeket, az egyesületek magyarországi működését korlátozó önkényuralom időszakát (a kiegyezést Zalában mindössze 11 egyesület érte meg), szólt a kiegyezéssel szabaddá vált lehetőségekről. A forrásoknak csak egy részét tudta áttekinteni eddig, ezért úgy is mondhatnánk, inkább csak egy leendő, majdan teljessé váló mozaikkép vázlatát ismertette, legjellemzőbb színeit villantotta fel. Számadatai, melyekből érzékelhetően az ismertetetteknél sokkal több van, sok összefüggésre is rámutattak. Így pl. a „városiasabb" régiók előnyére, az átalakulás ütemére, a különböző területek helycseréjére a rangsorban. A számadatok után a létrejött különböző egyesületi típusok felsorolása és nagyon rövid ismertetése következett (olvasóegyletek, tanító- és népnevelési egyletek, dalegyletek, jegyzőegyletek, a különböző segély- és jótékony egyletek, tűzoltó egyesületek stb.). Több hallgatóban vetődött fel, mennyire aktuális e téma ma is, ezért talán szorgalmazni kellene egy, csak ezzel a témával foglalkozó tudományos tanácskozást, ahol az ezeket nem ismerő, most szerveződő nemzedék találkozhatna azzal, ami egyszer már létezett és évtizedeken át jól működött. Mohos Mária (Janus Pannonius Tudományegyetem) a folyamatot egy sajátos mikrorégióban történtekkel (A Káli-medence gazdasági és társadalmi változásai a századfordulón) mutatta be. A részletes földrajzi, szociográfiai elemzés azokra a specifikumokra való figyelem felhívást szolgálta, amelyek mozgatták a gazdasági folyamatokat, formálták e vidék társadalmát, örültünk ennek, hiszen a legutóbbi idők híradásaiban sokszor hallottunk az újjáéledésről, az itt zajló országos rangú rendezvényekről, és természetesen arról is, hogy manapság divat itt parasztházat szerezni-venni, A századforduló táján egyre több kedvezőtlen változás mutatkozott. A tájban addig békében élt a természet és az ember. Az ember tudta meddig mehet el, mit bír el a táj és ezért a természet a lehetőségeihez képest itt sok esetben hálásabb volt, mint Zala más vidékein. A legfontosabb gazdasági ágazatot a szőlő- és bortermelés jelentette. Az édeni állapotot a 90-es években megszakította a magyarországi szőlők „tatárjárása", a filoxéria. Ennek hatására indult el a migráció, de a balatoni vasút építésével csak a közeli területekre. Az előadó a természet és ember kapcsolatán túl jól mutatta be a gazdaság és művelődés viszonyát, egymásrahatását is. Mindez gondolatokat ébresztett és bizonyára többeket késztet majd hasonló összevetésre. Majdan János (Janus Pannonius Tudományegyetem) előadásában (A vasutak vonzáskörzeteket szervező hatása) egyetlen, a Zalaegerszegen is áthaladó, 1890-ben átadott ukk-csáktornyai vasútvonalnak a tájat és embert formáló hatását mutatta be nagy-nagy részletességgel. Az érdeklődést már azért is felkeltette, mert itt Zalában napjainkban zajlik a vita arról, hogy a kormány a MÁV takarékossági, vagy csődprogramja keretében e vonal Zalaegerszeg—Rédics közötti szakaszán (az innen Csáktornyáig vivő rész ma Szlovéniához és Horvátországhoz tartozik) szüneteltetni akarja a forgalmat. Bátran állíthatjuk, jó lett volna, ha a vasút „főemberei" is hallják ezt a minden részletre kiterjedő elemzést. Itt ugyanis messze nemcsak a vaspályáról volt szó. Hanem arról, ami attól kezdve, hogy ezt az Isten háta mögötti tájat átszelte a vasút, itt létrejött. Többek között: termékváltás a mezőgazdaságban, új exportpiacok, új exporttermékek, melyek ellenértékeként az importban megjelentek például a polgári élethez szükséges kellékek, kialakult egy új életminőség. Minderre szemléletes és jó példák sokaságát hozta fel (kőolajtermékek exportja — világítás — kultúra, vagy a vasúti épületekkel megjelent illemhelyek is mintegy mintául szolgáltak a családi otthonok építésénél stb.). Természetesen még hosszan sorolhatnánk az 103