LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Ölveti Gábor: Levéltári Napok Hajdú-Bihar megyében, 1993. május 4–7. • 1993. [LSZ 1993/3. 96-99. p.]

A rendezvénysorozatot Debrecenben a régi megyeháza Irinyi-termében Matolcsi Lajos, a Megyei önkormányzati Közgyűlés alelnöke nyitotta meg, méltatva a helyi levéltár szerepét a kárpótlási törvények végrehajtásában és a helytörténeti kutatómunkában. Köszöntötte a nyugdíjba vonuló Gazdag Istvánt, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár igazgatóját. A Levéltári Napok első programjaként Lakos János, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója előadásában a magyarországi rendszerváltás levéltárakra gyakorolt hatását vizsgálta és ennek kapcsán külön kiemelte az új levéltári törvény megalkotásának szükségességét. Annak idején a szakma pozitívan ítélte meg a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. törvényerejű rendeletet, sajnos az elmúlt rendszerben a végrehajtáshoz szükséges anyagiak biztosítása hiányos volt. Az új levéltári törvény megalkotását a jogrendszer megváltoztatása teszi szükségessé. Az önkormányzati törvények továbbra is garantálják a megyei levéltárak működését, ugyanakkor lehetővé teszik azt is, hogy a városok levéltárat alapítsanak. Az 1991. évi LXXXIII. törvény végrehajtásával egyesült a Magyar Országos Levéltár és az Űj Magyar Központi Levéltár, illetve az MDP, MSZMP iratokat az illetékes közlevéltárak kezelésébe adták. Folyik az iratanyagok visszaminősítése, a titkosítás megszüntetése, amelyet nagymértékben lassít az érvényben lévő 1987-es titokvédelmi törvényerejű rendelet minden irat egyéni minősítését előíró rendelkezése. Az előadó a levéltáralapítási jog bővülésével összefüggésben említette meg, hogy jelenleg 10 egyetemnek van hivatalosan is levéltára és újabban Székesfehérvár is megalapította a város levéltárát. A közhidelemmel ellentétben a Belügyminisztériumnak nincs saját hivatalos levéltári intézménye, sőt folyamatban van bizonyos iratanyagok átadása az Országos Levéltárnak. Jelenleg 77 levéltári intézmény 260 000 fm iratanyagot őriz, ebből 62 000 fm az Országos Levéltár anyaga. A magyar levéltárak nemzetközi összehasonlításban csak az őrzött iratanyagra vetített levéltárosi létszámmal emelkednek ki, sajnos az állományvédelem technikai színvonala katasztrofális. Jelenleg a levéltárak kapacitásának nagyrészét a kárpótlási törvények végrehajtása foglalja le, így háttérbe szorulnak alapvető levéltári feladatok, mint például az iratképző szervek ellenőrzése vagy a rendezés, segédletkészítés. A kárpótlás kapcsán erősödött a levéltárak társadalmi elismertsége, s ez remélhetőleg segíti helyzetük javulását is. Eddig a levéltárak gyűjtőmunkájának középpontjában a közigazgatási iratok mentése állt, ezután a gazdasági szféra iratanyaga kerül előtérbe. Erről tanúskodik a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 53. §-a, amely előírja a felszámolónak, hogy a gazdálkodó szerv iratait a területileg illetékes levéltárnak adja le. A levéltárak gyűjtőkörének módosulása mellett várhatóan a hiteles helyi jellege erősödni fog. A levéltárakban növekedni fog a modern adathordozók mennyisége. Szaporodni fog a magán- és az intézményi levéltárak száma. A változások érinteni fogják a levéltári rendszer egészét, de sokáig megmarad a jelenlegi levéltári hálózat meghatározó jellege. Május 5-én délelőtt a Tóth Árpád Gimnázium új épületében ölveti Gábor levéltáros a „Debrecen szabad királyi város 300 éves" című kiállítást nyitotta meg. A kiállítás témájával kapcsolódott az áprilisban zajló városi rendezvények sorához, ugyanakkor ez az esemény a levéltár és a gimnázium hagyományosan jó együttműködését is példázta. A nyitó előadás Debrecen történetét vázolta fel a kezdetektől 1715-ig, a szabad királyi városi címnek a rendi országgyűlésen történt megerősítéséig. Kiállításra kerültek azok az alapvető forrásértékű levéltári iratok, amelyek mérföldkövet jelentettek a város történetében, elősegítették a polgárosodás felerősödését. (PL: 1361-ben I. Lajos király szabad bíróválasztási jogot adományozó oklevele; 1405-ben Zsigmond királyi Buda civitas 97