LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Ölveti Gábor: Levéltári Napok Hajdú-Bihar megyében, 1993. május 4–7. • 1993. [LSZ 1993/3. 96-99. p.]

jogkörét adományozó levele; 1477-ben Mátyás király árumegállító jogot adományozó levele; 1693. április 11. I. Lipót Habsburg-uralkodó szabad királyi várossá nyilvánító oklevele.) A rendezvénysorozat délután Filep Tibor újságíró és Valuch Tibor tudományos kutató előadásával folytatódott a kabai művelődési házban. Az előadás témája: „Az 1956-os forradalom eseményei Hajdú-Bihar megyében". Filep Tibor elsősorban levéltári kutatásainak eredményeit ismertette. Eszerint október 23-án a tüntető debreceni egyetemisták 20 pontos követelésükben reformok szükségességét fogalmazták meg és szó sem volt az 1945 előtti viszonyok restaurálásáról. A hatalom ezen a napon először Debrecenben lövetett a tömegbe. Vidéken is megalakultak a helyi bizottságok, amelyek megszervezték a falvak irányítását és forradalmi programmal rendelkeztek. A megyében a forradalom idején 45-en sebesültek meg, a megtorlás során 715 embert ítéltek el, 200-nál többet internáltak és sokan másodrendű állampolgárokká váltak. Valuch Tibor következtetéseit a büntetőeljárás alá vontak társadalmi helyzetének szociológiai elemzéséből vonta le. Az 56-os eseményékben a megye lakosságának 12—15%-a vett részt. A bizottmányok tagjainak életkora 26—40 év volt. Vezetőknek hiteles személyeket választottak. Vidéken a gazdálkodó középréteg, a helyi értelmiség és iparosság játszott aktív szerepet. A résztvevők 51%-a a mezőgazdasággal foglalkozott. Május 6-án Major Zoltán, a levéltár tanácsosa a debreceni városháza kis tanácstermében megtartott előadásán azoknak a krónikásoknak, történetíróknak, történészeknek a műveit mutatta be, akik az 1693-as szabad királyi várossá nyilvánításról az említett évtől kezdődően napjainkig értékelést adtak. (PL: Pósalaki János: Debrecen siralmas állapotának megvilágosítása 1685— 1696; Szűcs István: Szabad királyi Debreczen város történelme. Debrecen, 1870/ 71.; Szabó István: Debrecen szabad és királyi városi rangra emelése. Debreceni Szemle, 1938.; Balogh István: Cívisek világa. Bp. 1973.) A Levéltári Napok záró rendezvényének, Süli-Zakar István egyetemi docens előadásának a vámospércsi művelődési ház adott helyet. Az előadó a keleti országrész perifériára kerülésének történeti-földrajzi vonatkozásait ismertette. Az ország két részre szakadása már a középkori Magyarország jellemzője, amikor a keleti országrész leginkább csak a bor és jószág kereskedelme révén kapcsolódott be a piaci vérkeringésbe. A dualizmus korában jelentkező felzárkózási folyamatot a trianoni békeszerződés állította meg, amikor a „vásárvonalöv" nagyrészét (Arad, Temesvár, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Munkács, Kassa)'és a kapcsolódó vasúthálózatot elszakították Magyarországtól. Ezzel együtt vonzáskörzetek váltak ketté, például Bihar megye, Szatmár és a Bodrogköz esetén. Ugyanakkor a megmaradt megyén belül is periférikus területek alakultak ki. Áz 1989—90-es évektől, a rendszerváltás után a mezővárosok bedolgozó üzemei sorra zártak be, a munkanélküliség növekedett. Válsághelyzetbe kerültek a bányavidékek: a korábban „energiatengely" most „rozsdaövezet". Alig van ma Kelet-Magyarországon válságmentes terület. A gazdasági válság munkanélküliséget növelő hatása is leginkább a keleti területeket sújtotta. Űj vállalkozások elsősorban az ország nyugaci részében és Budapesten jötték létre. A külföldi tőke 60%-a Budapestre összpontosult és Vas megyében is jobb a helyzet, mint a hét alföldi megyében együttvéve. A keleti országrész külpolitikai szempontból is elszigeteltebb, hiszen a „békerendszer" nem etnikai határokat húzott, és a kintrekedt magyarság miatt kialakuló feszült helyzet sok esetben ellenséges magatartásban nyilvánul meg. A határok átjárhatósága csökkent, a piaci és kereskedelmi kapcsolatok beszűkültek. Az előadó a diagnózis felállítása után terápiát javasol a határok megnyitásával, az innovációs centrumok kialakításá-98