LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Farkas Gábor: A Dunántúl településtörténete I. 1686–1768: beszámoló a székesfehérvári konferenciáról. • 1975. [LSZ 1975/2–3. 561-570. p.]

A török dúlás után, 1704-ben a rácok ismét pusztává változtatták Keletdunántult, s annak benépesitése csak a 18. sz. közepe után történt meg. Vadász Géza

: Fejér megye ujjátelepitésének problémái 1692 után c. dolgozata 1726-ig vázolja e térség legfontosabb eseményeit, kitérve arra is, hogy az újjászervezett vármegye erőfeszítéseket tesz a néptelen falvak hasznosítására, miközben idegen népelemek betelepítésétől sem zárkózik el. Ezzel az a céljuk, hogy a lakosság adózóképes számát növeljék, s hogy ezzel is a rendkivül nagy katonai terheket megosszák. Gecsényi Lajos

: Győr megye a 17-18. sz. fordulóján c. hozzászólásában - az alapkutatások hiányában - néhány problémát vetett fel, melyek azonban ezen évtizedek eseményeihez a megértés kulcsát szolgáltatják. A második szekció Vörös Károly

elnöklete alatt végezte munkáját. Itt elöljáróban Muzsnay Laszlóne

: A soknemzetiségű Dunántúl kialakulása cimü előadása hangzott el, aki felvázolta a kor általános képét, majd konkrétan egyes vármegyék helyzetét alapos elemzés alá vette. Elsó' hozzászóló: Fatuska János

volt, aki a Tata környéki német telepítésekről beszélt. Elmondotta, hogy a tatai uradalom 1727-ben került az Eszterházy család kezébe. Az uradalom szervezetten hozta a német családokat a falvakba, akik főleg délnyugat Németországból érkeztek. Rávilágit az elköltözés okaira is, amelyet nemcsak a hadjáratok miatti létbizonytalanság, hanem a német örökösödési jog is ösztönzött. Ez a német parasztcsaládokban általános elszegényedést hozott. (A birtokot az elsőszülött fiu örökölte. ) Megoldást az elvándorlás hozott nekik. Tirnitz József:

Sopron város úrbéres falvainak lakossága a 18. sz. első feleben c. Írásában a város 8 falvát vette szemügyre. Ez a terület viszonylag mentes a háborús pusztításoktól, lényegesebb törés a népességben a történelem folyamán nem is volt; ekkor már a lakosság zöme német, kevesebb horvát, és elenyészően kevés a magyar. A 17. sz. végére a horvátok törnek eló're. A falvak élete nyugodt és kiegyensúlyozott volt. Farkas Gábor

: A németek betelepítése Fejér megyébe c. korreferátumában utalt a török utáni nehéz állapotokra. A németek betelepítését elsősorban, mint munkaeró'kérdést vizsgálta, de utalt arra a feltétlen fontos mozzanatra, amelyet a németek számbeli súlya jelentett. Ezen az alapon lehet megérteni az ellenreformáció gyors befolyását e tájon; a katolicizmus dinamikus térhódítását az egykori protestáns Fejér megyében. A vegyes etnikumú falvak egyre szaporodó volta jelzi a telepítő' földesurak (Zichy, Eszterházy, Hochburg-Lamberg, jezsuiták és középbirtokos nemesek) azon felfogását, hogy a vegyesetnikumu falvak fékentartása könnyebb, mint a tiszta magyar vagy rác falvak lakói. Gazdasági tekintetben a németség magasabb fokon állott, mint az itt lakó magyar, horvát, szerb népelemek. Ez gazdálkodásuk elsó' évtizedei után már világosan meg is mutatkozott. Kállay István

: A németek betelepítése Székesfehérvárra c. hozzászólását azzal kezdte, hogy a török utáni várost nem egyszerre, de még csak nem is egy vagy két évtized alatt telepitették újjá; hanem az legalább egy félszázados folyamat volt. A telepítés Székesfehérvárra is a szabad királyi városokban érvényes szokások szerint történt. A hatóság megkötötte a 565 -