LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Farkas Gábor: A Dunántúl településtörténete I. 1686–1768: beszámoló a székesfehérvári konferenciáról. • 1975. [LSZ 1975/2–3. 561-570. p.]

letelepülni szándékozók kezét (pl. taksát kellett fizetniük, házat vásárolniuk vagy kézműves-céhhez tartozniuk), A hozzászóló szerint már a jelzett korban megindult a németség asszimilációja, amely ugyan még csak érzelmi téren jelentkezett. Jenéi Károly:

A délszláv betelepülés folyamatát vizsgálta Fejér megyében. Ez Székesfehérvár török kézre kerülésével indult meg, amikor a magyar városi és vármegyei adminisztráció is széthullott. A 15 éves háború idején az ekkorra már asszimilált kun és besenyó' telepek teljes feldulására is sor került. Helyébe balkáni szláv népek érkeztek. Ekkor lesz népesebb rác település Székesfehérvárott is, de már a 16. sz. közepétől letelepítik ide a szerb martalócokat. A felszabadító háborúk nyomán a rácok zöme elmenekült. A Csernovics vezette szerbek azonban ugyanazokat a falvakat szállták meg, ahol a 17. sz. -ban is éltek. Szita László

: A baranyai délszláv népcsoportoknak a török uralom megszűnése utáni betelepítéséről adott áttekintést. Nyomatékosan rámutat, hogy a - különböző' és igen fontos - vizsgálódási szempontok mellett nem lehet ma már kitérni azon kérdés elöl, amely e népcsoportoknak a történeti folyamatban betöltött progresszív vagy retrográd szerepére nyomatékkal rá ne mutatna. (Erre is, de más kérdésekre is, megfelelő választ talál az avatott kutató a pécsi levéltár idevonatkozó fondjaiban. ) Kifejti továbbá, hogy a Kamarilla felhasználta a rác miliciát a magyar nemzeti mozgalmak ellen, 1704-ben a magyar lakosság leöldöklésének csak Bottyán János megjelenése vetett véget. A fanatizált rác csapatok bátorítást a bécsi udvartól kaptak. Cél a magyar nemzeti mozgalom elfojtása volt. Ezután Bezerédy Gyó'zo

Dunaszekcsó' mezó'város letelepítési problémáit vázolta. Kiderült a fejtegetésből, hogy a magyar és szerb lakosság antifeudális küzdelmet vivott a nagybirtokosokkal és ezidoben a nemzeti ellentétü összecsapás ritka. A Bésán uradalom a közös (szerb-magyar) jobbágyellenállás letörésére, az érdekek megosztására hozatott német telepeseket Szekcsore. A nemzeti jellegű lázadás ugyanis legtöbbször akkor kap lábra, ha azt kívülről, - ezekben az évtizedekben a bécsi kamarilla retrográd politikai céljainak megvalósítása érdekében - táplálják. Madarász Lajos:

volt az egyedüli felszólaló, aki egész témáját a szlovák telepítéseknek szentelte. Nevezett a Veszprém megyei szlovák falvak keletkezését, a nagybirtokosoknak a felvidéki lakosság közül történt toborzását, az ezzel kapcsolatos elgondolásokat vizsgálta. Kiderült egyébként, hogy a Felvidékről települt lakosok között nagy számú magyar, sói horvát elem is volt. Ezek a török idők viharaiban menekültek oda, s idó'közben elszlovákosodtak, de nevük megó'rizte magyar, illetve horvát eredetüket. A 17. sz. -ban a Felvidéken egyébként is túlsúlyba jutott magyarság, mely a század végén, a 18. sz. elején a nyomasztó társadalmi és gazdasági körülmények elöl "menekül" vissza a Dunántúlra. E szekció utolsó két felszólalója a cigányok 17-18. sz, fordulóján lejátszódó társadalmi szerepével foglalkozott. Mészáros László

ezt a problematikát a hódoltsági vidéken vizsgálta, s összekötötte különböző' balkáni etnikumoknak a beözönlésével. Mészáros kutatásai során a török defterek adataira támaszkodott. Szerinte ezek a délszláv népek két "katonai rendhez" tartoznak, és ezeket iflakóknak és martalócoknak nevezték. Az eló'bbiek 566