LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Farkas Gábor: A Dunántúl településtörténete I. 1686–1768: beszámoló a székesfehérvári konferenciáról. • 1975. [LSZ 1975/2–3. 561-570. p.]

beilleszkedés a jellemző, amely a török hódítás nyomán megbomlott, és a pusztulás a hódoltságban egyes időszakokon állandóvá lett. Ezt a megállapitást az sem enyhiti, hogy egyértelműen teljes pusztulásról nincs szó. A Dunántúlnak ezen a részén a balkáni viszonyokhoz való illeszkedés a jellemző. A Maksay előadás első korreferense MüUer Róbert, aki a Dunántúli hódoltság településszerkezetéhez régészeti adatok alapján megalapozott megjegyzéseket fűzött. Többek között emiitette, hogy a falvak népének egyrésze nem menekült nagy távolságra, hanem a közeli erdők, nádasok, szigetek, mocsarak szolgáltak nekik rejtekhelyül, később a veszély elmultával ez a lakosság visszaköltözött eredeti lakóhelyére. A bizonytalan közállapotok miatt azonban egyes települések az erdők, mocsarak helyén maradtak, mig a középkori falu elpusztult vagy lakossága jelentéktelen létszámura apadt. A rejtekhelyen élőket igen kevés esetben találták meg a hivatalos szervek megbízottai; igy ezek mentesek voltak a királyi és a vármegyei adók alól, de számuk nem szerepelt a hivatalosan nyilvántartott vármegyei népesség között sem. Müller Veronika

: A zalai végek hatása a településszerkezetre c. hozzászólásában főleg a Kanizsa elestével előállott uj helyzettel foglalkozott, amikor a kis várak egész sorára hárult a török elleni védekezés feladata. Rámutat, hogy a várak és tartozékaik között közvetlen a kapcsolat; a katonaság gazdálkodik is. Horváth Ferenc: Nyugat-Dunántúl településszerkezete a 16. sz. -ban c~ korreferátumának egyik fó/

vizsgálódási pontja a magyarság térvesztése és helyükre a német, szlovén, horvát elemek benyomulása volt. Horváth István

: Esztergom és környékének pusztulása a török háborúk idején cimü hozzászólásában vázolta a vidék 16. sz-i képét, majd hirt adott a telepitési kis érietekről. A felszabaditó háborúk nyomán nemcsak a város környéke, hanem maga Esztergom is lakatlan lett. A török ugyanis a legnagyobb ellenállást a tartományi főváros körül tanusitja, és az itt kialakult ádáz küzdelmek nemcsak Esztergom környékét, hanem Pilis, Fejér megyéket is jórészt pusztává változtatták. Ugyanennek a területnek regenerációs folyamatát világitotta meg Ortutay András: Esztergom vármegye ujjátelepitése 1683 után c. Írásában. Megállapítja, hogy a 17. sz. v.égén egész falvak nép'esültek be szökött jobbágyokkal. Ezek főleg a Felvidék sürün lakta vármegyéiből érkeztek. A szervezett telepítés, a nagy uradalmakba a 18. sz. első felében történt, amikor német, szlovák lakosok érkeztek, és igy vegyes etnikumú lakosság alakult ki Esztergom vármegyében. Lakatos Ernő: Pest megye Duna jobbparti települései a 17-18. sz. fordulóján c. korreferátuma az előző témához hozott további adatokat és ezzel is gazdagította a telepitési folyamatról alakuló képet. Degré Alajos

: Zala megye benépesítése a 18. sz. elején c. hozzászólásában rámutat, hogy stratégiai okokból ezt a vidéket a császáriak tudatosan is pusztították, népét futásra kényszeritették. Kanizsa visszavétele után a nyugalom részben helyreállt. A kipusztult falvak a Muraközből kaptak utánpótlást. Előbb a "váras helységek" népesedtek be, hamarosan azonban a jobbágyfalvak is telítődtek, mig a pestis járvány ismételten meg nem ritkította őket. Kisasszondi Éva: Tolna megye telepitési problémái a 17. sz. végén és a 18. sz. első évtizedeiben c. Írásában nagy pusztítás képét tárja elénk. 564