LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Levéltári napok, konferenciák - Farkas Gábor: A Dunántúl településtörténete I. 1686–1768: beszámoló a székesfehérvári konferenciáról. • 1975. [LSZ 1975/2–3. 561-570. p.]
Nemzetiségi Osztálya nevében üdvözölte a hallgatóságot. Ezután plenáris ülés következett, melynek előadását Ruzsás Lajos : A Dunántúl társadalmi fejlődésének fo vonásai 1686-1786 cimmel tartotta. Az előadó a Dunántúlt övezetekre bontva vizsgálta; igy beszélt a Nyugat-, Kelet-, Közép- és Dél-Dunántúlról, melyek történeti sorsa - mint ismeretes -, a török időkben más és más volt. Rávilágitott arra, hogy a nagybirtok a XVIII. században kizárólagos ura lett a föld népének, s a közép- és kisnemesség is a nagybirtok árnyékában élt, sokan familiárissá lettek közülük (pl. Eszterházyaknak a Perczel, a Batthyányiaknak a Vojnits család). Elemezte a jobbágyság helyzetét, rámutatott a katonai rétegnek, a hajdúknak a lesüllyedésére, az egyes mezó'városi népeknek a földesúri kötöttségek alóli felszabadulási törekvésére. Foglalkozott az ellenreformáció dunántúli eseményeivel, a jobbágyság jogi helyzetével, rétegezettségével. Rámutatott arra, hogy ezekben az évtizedekben zajlik le a telepitések zöme, amelynek a gazdasági meggondoláson kivül politikai oldala is volt. A nagybirtokosok a századvégi és 18. század eleji nemzeti és antifeudális mozgalmakból azt a következtetést vonták le, hogy sem egysorsuakat, sem az egynemzetiségü lakosságot nem lehet ugyanazon helységben tartani. A-helyett legalább két sorban lévő dolgozó réteg éljen egymás mellett (pl. örökös és szabad jobbágyok), mert ez esetben csekélyebb az ellenállás, hisz egyik réteget fel lehet használni a másik leszerelésére. Ugyanez áll a nemzetiségekre is. A német csendes, szelid természetű, a magyar rebellióra hajlamos, a rác vad természetű, tehát a településen belül is fontos a több nemzetiség, mert az kiegyenlítődést jelent. A plenáris ülés első korreferense Simonffy Emil volt, aki a Simonné Tiegelman Ilonával közös tanulmányt (A földművelési rendszerek változásai Somogy és Zala megyében a 18. sz. -ban) ismertette. Kifejtette, hogy a török hódoltság hatása Dunántúlnak e tájain még a 18. sz. elsó/ felében is meghatározó. Adatokat az 1720 és 1728. évi összeírásokból merit. Megállapitja, hogy egynyomásos gazdálkodást a Muraköz és a délnyugati területek falvaiban fedezett fel, szinte összefüggő' övezetként, mig a legtöbb helyen a kétnyomásos rendszer az uralkodó. Ez utóbbi Somogy megyében szinte általános volt. A háromnyomásos rendszer pedig csak a század második felétol lesz általános. Tóth Tibor az 1720. évi összeirás adatai alapján vont le messzemenő következtetéseket Somogy megye társadalmi és gazdasági életére, majd T. Mérey Klára a Szigetvár török kézre kerülése utáni helyzetet bontotta ki korreferátumában. Elmondotta, hogy a nemesség a Felvidék vármegyéiben talált otthonra, de kapcsolatuk Dél-Dunántúllal sokáig nem szakadt meg. Ennek ellenére a török uralom utáni birtokelosztás során az egykori Somogy vármegye nemesei közül igen kevesen kapták vissza falvaikat, földjeiket. Kopasz Gábor Baranya megye elnéptelenedése a török hódoltság végén cimmel tartott hozzászólásban Evlia Cselebi, majd Ottendorf Henrik leirása alapján ad képet Dunántúlnak azon részeiről, melyekről az emiitett szerzők is irnak, majd 562