LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Tudományos feltárás, forráskiadványok - Berényiné Kovács Gyöngyi: A nemességkutatás forrásainak feltárása a Pest Megyei Levéltárban 1901-1967. Levéltári Szemle, 69. (2019) 1. 21-34.
22 Levéltári Szemle 69. évf . való leszármazás, a régi nemesi tradíció különböztette meg a polgári életmódtól. Ennek egyik legelterjedtebb megnyilvánulása a nemesi előnév használata volt. 3 A 20. századi Pest megyei nemességet nemzetiségi szempontból vizsgálva látjuk, hogy a nemességre emelteknek hozzávetőleges számítás szerint is legalább a fele idegen nevet viselt. Kétségtelen, hogy a magyar hatóságok az önkéntes névváltoztatások elé nem gördítettek akadályt, így történhetett meg, hogy a nemességre emelt családok közül egyesek királyi adománnyal olyan előnevekhez jutottak, amelyeket egyébként történelmi családok viseltek, ezt követően pedig névváltoztatás segítségével felvették a történelmi családok családnevét is az előnevek mellé. Előfordult az is, hogy egyes családok a már korábban engedélyezett történelmi családnév mellé nemesi rangra emelésükkor történelmi családok előneveit kérték és kapták adományba. Ilyen névváltoztatások és előnév-adományozások következtében a Csanád nembeli mezőtelegdi Telegdi, a budetini Szunyogh, a tószegi Tószeghy és más nevezetes családok történelmi nevét és előnevét olyan családok is viselték, amelyeknek a legkevesebb közük sem volt a fenti családokhoz.4 Ezeknek a hamis látszatot keltő névváltoztatá soknak az elszaporodása, és a történelmi családnevek kisajátítása az I. világháború után arra késztette a Belügyminisztériumot, hogy a történelmi nevek védettségét elrendelje, s a történelmi családnevekre kért névváltoztatásokat a továbbiakban már nem engedélyezte.5 Ilyen nemességi vonatkozású ügyekben a belügyminiszternek az Országos Levéltár adott szakvéleményt. E célból keletkezett a ma is gyakran használt Illésy-féle cédulagyűjtemény, amely a mai magyar nemességkutatásoknak is jó kiindulópontja lehet.6 A korabeli eljárásrend szerint a belügyminiszter két pél dány ban átküldte az Országos Levéltárnak a címertervezetet , majd az intézmény állás foglalása után hozta meg a döntést.7 Később Gerő József összeállította és közzétette az 1867−1937 között igazolt nemesek,8 majd az 1867−1918 közt nemességre emelt családok jegyzékét a Király Személye Körüli Minisztérium által vezetett Királyi Könyvek alapján. 9 3 Szekfű, 2000: 35−37. 4 Gerő, 1940. 5 Fekete, 1942−1945: 514−515. A királyi könyvekben nem szereplő többletet közli Gerő több olyan, csak a Király Személye Körüli Minisztérium levéltárában található nemeslevél adatait, amelyeket főleg az I. világháború végén bekövetkezett zavaros időkben nem vezettek be a királyi könyvekbe. 6 Illésy−Pettkó, 1895. vö. Magyar Kancellária levéltárának segédlete A 131 törzskönyv számú gyűjtemény az „Illésy patika”. 7 Bélay, 1979: 187−188. vö. MNL OL Y1.1-65-1896. „Szabályzat adományozandó nemesi címerek felülvizsgálatánál és megállapításánál követendő eljárásról” 8 Gerő, 1938. 9 Gerő, 1940. Berényiné Kovács Gyöngyi
