LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Tudományos feltárás, forráskiadványok - Kádár Tamás: Középkori oklevelek, levelek, gazdasági iratok és egyéb levéltári források publikálása Magyarországon 2005–2016 között (Szövegközlések és regeszták). Levéltári Közlemények, 89. (2018) 265-

III. Levéltári forrásközlések magyar fordításban: nagyobb tételszámú, körülbe­lül tucatnyi, vagy túlnyomó részt attól sokkal több dokumentum közlése magyar nyelven. IV. Szórványpublikációk magyar fordításban: kisebb számú, leginkább hétnél kevesebb oklevél vagy egyéb levéltári dokumentum közlése magyar fordításban. V. Digitális kiadások: a CD-n és DVD-ROM-on megjelent forrásközlések. Tudomásunk szerint a szóban forgó 12 éves időszakban oklevéltárak reprint­ként nyomtatásban nem, csak digitális kiadásban jelentek meg (egyébként mini­mális számban). A szórványpublikációk és a csak néhány levéltári tételre korláto­zódó fordítások besorolásának módjában szintén változtattunk némiképp: ellen­tétben a korábbi gyakorlattal, amely azon forráskiadásokat, amelyekben ötnél több dokumentum teljes, esetleg némileg hiányos szövegű közlése vagy regesztája talál­ható, már a római egyessel, illetve hármassal jelölt kategóriában, a forrásközlések, illetőleg a fordítások címszavak alatt szerepeltette, ezen határt mindkét publikáci­ótípus esetében a duplájára, 10 tételre emeltük fel. Az egyes bibliográfiai tételek ‒ ugyancsak a fenti gyakorlat mintájára ‒ folyama­tos sorszámozással, a bennük megtalálható iratok kiadásának időrendje szerint szerepelnek, amennyiben egy adott évhez több forrás is tartozik, illetve amennyi­ben azok kelte pontosan ismert vagy megállapítható ‒ erre indoklást aligha igénylő módon a késő középkori, főként a Jagelló-érában keletkezett oklevelek kapcsán találunk több példát ‒, a napi dátum határozza meg a sorrendiséget. A publikáció­ban közölt okleveles forrás kelte, vagy több irat, így például okmánytár, oklevéltár esetében a legkorábbi és az utolsó levéltári tétel kibocsátásának ‒ kötőjellel elvá­lasztott ‒ időpontja (általában csak éve) áll tehát az egyes tételek elején. Ahol ket­tőnél több évszámot találunk az időhatárok megjelölésében, az írásmű leírásában vagy a kapcsolódó jegyzetpontban világos magyarázattal szolgálunk a dolog miért­jére. A 10 tételszám alatti szövegközlések és fordítások esetében valamennyi köz­readott forrás keltét hozzuk. Az időhatárok után következik a forrást közlő kiad­vány könyvészeti leírása: a munka címe; alcíme; (ha van, sorozati címe, sorszáma); szerzője vagy szerzői (előbbiek sorrendje értelemszerűen a kiadvány típusától függ); a megjelenés helye (folyóirat, tanulmánykötet, válogatáskötet, stb.), ideje, vonatkozó oldalszámok, stb. A publikációkat megjelentető könyvkiadók feltünte­tését, ahogy azt már Horváth Richárd is tette, elhagytuk. A bibliográfia összeállítása mikéntjében ‒ a jobb, egyszerűbb és hatékonyabb használhatóság és az információk gyarapításának érdekében ‒ számos további vál­toztatást is eszközöltünk. Így, feltételezvén, hogy nem lesz haszon nélküli újítás, a bibliográfiai adatok után minden esetben részletezve megadjuk, hogy a konkrét okmánytár vagy egyéb forráskiadás hány irat tartalmát teszi valamely formában közzé. Hasonlóképp, a rendszerint több száz, akár ezernél is jóval több iratot tar­talmazó okmánytárak és oklevéltárak kivételével, csaknem minden esetben megje­löljük az adott publikációban első alkalommal közölt, azaz addig kiadatlan, illetve ‒ elenyésző számban ‒ a kevéssé ismert, vagy nehezen fellehető munkákban koráb-Középkori oklevelek, levelek, gazdasági iratok és egyéb levéltári források publikálása Magyarországon... 267

Next

/
Thumbnails
Contents