LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Tudományos feltárás, forráskiadványok - Kádár Tamás: Középkori oklevelek, levelek, gazdasági iratok és egyéb levéltári források publikálása Magyarországon 2005–2016 között (Szövegközlések és regeszták). Levéltári Közlemények, 89. (2018) 265-

ban már megjelent levéltári iratok darabszámát. Ugyanígy ‒ amennyiben az nem haladja meg a terjedelmi korlátokat és a használhatósági elvárásoknak is megfelel még, zömében az 50 tételszám körüli-alatti forrásközléseknél ‒ feltüntetjük a legfontosabb kibocsátók (sorrendben: pápa, magyar király, királyné ‒ esetleg valamely külországbeli uralkodó ‒, nádor, kormányzó, egyéb világi és egyházi főméltóságok, stb.) által kiadott dokumentumok számát is. Emellett, megkönnyítendő ezen iratok megtekintését, döntő többségükben a fentiek szerint közöljük a publikációban kapott sorszámaikat is. Az egyes hiteleshelyek, vármegyei hatóságok, országbárók és prelátusok iratanyagát közreadó oklevéltárak és regesztakötetek vonatkozásában ‒ lehetőségeinkhez képest ‒ nemkülönben törekedtünk rá, hogy számszerűen szerepeltessük, hány okmány származik magától az érintett auctor

tól. Végül, szintén elsősorban a szórványpublikációk és a kisebb, még kezelhető tételszámú forrásközlések esetében, általában megjelöltük a közölt dokumentumok diplomatikai, illetve levéltári forrástípusát is (privilegium, patens, mandatum,

missilis, memorialis, supplicatio, kötelezvény, adóösszeírás, stb.). Fontos és meglá

tásunk szerint logikus változtatás továbbá, hogy az oklevéltár-sorozatok egyes köteteit vagy folyóiratban, esetleg tanulmánykötetben megjelent forrásközléssorozatok tételeit külön sorszám alatt vettük fel, és a bennük közreadott év vagy évkör szerint illesztettük be a listánkba. Gyűjtésünkbe a korábbi időszakokat ‒ időarányosan ‒ jóval, többszörösen meghaladó mennyiségű, az újraközlésekkel együtt mindösszesen 339 tétel került be. Az iratokat teljes szövegükben vagy némileg rövidítve, eredeti nyelven vagy regeszta formájában közreadó publikációk száma a fent jelzett 12 éves időközben 283, ami az 1991‒2004 közötti időszakhoz képest évi átlagban 64%-os növekedést mutat (14,35/év: 23,58/év). A forrásokat magyar fordításban az olvasók elé bocsátó közlésekből 53-at találtunk (ez tételszám szerint az összmennyiség 15,6%-a), ebből pedig 41 a szórványpublikációk száma. A rendkívül gazdag termés összesítésünk szerint 7981 eredeti nyelvű, hiánytalan szövegközlésből, 26 002 ‒ elvileg minden adatot tartalmazó ‒ regesztából és 310 teljes szövegű, valamint további 156 kisebbnagyobb, részben hiányos fordításból áll. Illő megneveznünk a legproduktívabb szerzőket és a legtermékenyebb kutatói műhelyt is. Piti Ferenc ‒ egymaga ‒ hat oklevéltár és 10 tanulmány keretében 4519 oklevélregesztát, míg C. Tóth Norbert ‒ részint egyedül, részint több munkatársával együttesen ‒ 5813 oklevélkivonatot és 861 forrásközlést jelentetett meg a tárgyalt időszakban. Döntőleg az ő tevékeny

ségüknek betudhatóan a Magyar Medievisztikai Kutatócsoport és jogelődeinek jelenlegi és egykori tagjai ‒ más kutatókkal együtt ‒ mindösszesen 12 901 regesztát és 1149 szövegközlést tártak nyomtatásban az olvasók elé.5

Középkori hungarikák, pecsétek, címerek és oklevelek

268 5Ezen tekintélyes számokban természetesen a kutatócsoport korábbi tagjainak teljesítménye is

benne foglaltatik. Neumann Tibor e téren kifejtett munkásságára érdemes külön felhívnunk a figyelmet.