LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Tudományos feltárás, forráskiadványok - Avar Anton: Az Országos Levéltár címereslevél-gyűjteményének feldolgozása és digitalizálása (2011-2014). Levéltári Közlemények, 85. (2014). Levéltári Közlemények, 85. (2014) 183-261.
Mérleg Az ezt szokásos módon követő megerősítés pedig gyakorlatilag - a „gróf" kitételt leszámítva - megegyezik a bárói oklevelekben alkalmazottal. Általában bárói címet viselő személyeknek adományoztak grófságot, de előfordult, hogy e fokozat átugrásával, egyszerű nemesből lett valakiből gróf, amint az történt galántai Balogh László esetében is 1773-ban.88 V.b.2.a.4. Erdélyi nemesség Az önálló Erdélyi Fejedelemség korából mintegy 148 darab eredeti erdélyi nemesség-adományozó oklevelünk van az R 641. tételében. Ezekben a dispositio megfogalmazása a magyar nemességnél leírt formulából indul ki, de egyrészt az adományozó hatalmára és kegyére utaló részből érthető módon kimarad a „de regiae" kifejezés, másrészt a nemtelen állapotból való kiemelés leírását a Magyarországra való utalás helyett az „in coetum et numerum regni nostri Transylvaniae et partium Hungáriáé ei subiectarum ... nobilium" megfogalmazás követi. Itt meg kell jegyeznünk, hogy János Zsigmondtól nagyjából Bocskai István koráig az erdélyi oklevelekben következetesen a „Magyarország és Erdély nemesei" közé való beiktattatás szerepel, amit valószínűleg a két ország kellő jogi elkülönítésének hiányából vezethetünk le (28 darab). Külön - és jogi tartalmát illetően behatóbb vizsgálatra érdemes - kérdés, hogy III. Károly és Mária Terézia alatt több (3 darab) erdélyi címereslevélben is megjelenik ugyanez a megfogalmazás. A Habsburg-uralom alá jutást követően az erdélyi nemességet adományozó formulában a „regni nostri Transylvaniae" kifejezés értelemszerűen „principatus nostri Transylvaniae"-re cserélődött ki (erre négy példánk van). Erdélyi nemesség megújításával 37, megerősítésével viszont mindössze egy89 esetben találkozhatunk az R 64 1. tételében. V.b.2.a.5. Lófőség (primipilatus) A kizárólag Erdélyben, a székelységnél előforduló adománytípus - melyből 9 darabunk van az R 64 1. tételében - adományozó formulája gyakorlatilag megegyezik a magyar és erdélyi nemességet adományozóval, kivéve a kiemelésről szóló szakaszt, amennyiben az előzőektől eltérően nem nemtelen állapotból, hanem „ex numero reliquorum libertinorum sicularum", azaz „a többi szabad székely sorából" emeli ki az adományost. Az egyébként szokványos formulát azonban egy külön a lófőség-adományokban alkalmazott mondat zárja, mely nagyszerűen mutatja a székelyek katonai szerepének kiemelt fontosságát: „Ita tamen ut idem X, haeredesque et posteritates ipsius universi, bonis equis, frameis, galeis, loricis, hastis, clipeis et aliis instrumentis militaribus, more aliorum primipilorum bene instructi, ad mandata nostra et successorum nostrorum omnibus bellicis expeditionibus, tam és titeket és az eddig megszületett és Isten jóindulatából az idők végezetéig születendő minden, mindkét nembeli örökösötöket és utódotokat az említett Magyarországunk és a hozzá csatolt részek igaz, régi és kétségtelen grófjai sorába, körébe és közösségébe foglaltunk, minden, a grófoknak járó kegy, szabadság, előjog és méltóság részesévé és azok bírására alkalmasakká tettünk és ezt nektek megadtuk." 88 MNLOLR64-1. tétel-No. 784. 89 MNL OL R 64 - 1. tétel - No. 185. 232
