LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Tudományos feltárás, forráskiadványok - Avar Anton: Az Országos Levéltár címereslevél-gyűjteményének feldolgozása és digitalizálása (2011-2014). Levéltári Közlemények, 85. (2014). Levéltári Közlemények, 85. (2014) 183-261.
Avar Anton: Az Országos Levéltár címereslevél-gyűjteményének feldolgozása és digitalizálása Az oklevél befejező része, az eschatocollum tartalmazta a datálást (datatio), melynek a magyarországi oklevelekben elengedhetetlen része volt az oklevél kiállításáért felelős személy, azaz a kancellár megnevezése a „per manus" formula által, ami az erdélyi adománylevelekből kimaradt. A kiadás helyének megnevezése után álló dátumot a vizsgált korszakban már mindig az év, a hónap és a nap és az adott uralkodó különböző országai szerinti anni regni megadásával határozták meg. A középkori eredetű, a különböző ünnepekhez viszonyító datálási módszert csak a kihirdetési záradékoknál alkalmazták, és ott még a 18. század végén is előfordul. Az oklevelet a magyarországi oklevelek esetében - a 19. századig - az ország éppen akkor hivatalban lévő egyházi és világi méltóságait név szerint felsoroló, és ezért többek közt archontológiai szempontból is fontos méltóságsor zárta, amely azonban szintén nem szerepelt az erdélyi oklevelekben, pedig középkori találmány volt. Az oklevél általános szerkezetének ismertetése után szükségesnek érezzük kitérni az egyes fontosabb adománytípusok megfogalmazásának módjára, azaz a dispositio fajtáira. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy annak ellenére, hogy, mint említettük, ezek az adománylevelek rendkívül formulárisak, abszolút érvényű formulákat nem lehet megállapítani, ezekben mindig előfordulhatnak szórendi változtatások, beszúrt vagy kihagyott tagmondatok, frázisok, ezért az alább hozott szövegmutatványokat csak irányadásnak tekinthetjük. V.b.2. Adománytípusok a formulák tükrében V.b.2.a. Rang- és címadományok V.b.2.a.l. Magyar nemesség Az R 64 1. tételében 633 darab eredeti magyar nemességadomány található. Ezek a legtöbb esetben a következő szöveggel adományozzák azt: „Eundem itaque X ac per eum Y e statu et conditione ignobili/rusticitatis/civili/iobbagionali/plebea, in qua hactenus perstitisse dicuntur, de regiae nostrae potestatis plenitudine et gratia speciali eximentes, in coetum, numerum et ordinem verorum, natorum, antiquorum ac indubitatorum regni nostri Hungáriáé et partium ei annexarum armis utentium nobilium duximus cooptandos, annumerandos et adscribendos, prout cooptamus, annumeramus et adscribimus per praesentis.. ,"79 E mondatot az oklevelekben általában annak az általános leírása követi, hogy az adományosok ezentúl mindazon jogokat és egyebeket élvezzék, amelyeket a többi nemesek, és mindenki ugyanolyan nemeseknek fogadja el őket, mint a régebb óta kiváltságos családokat: „...annuentes et ex certa nostra scientia animoque deliberato concedentes, ut ipsi a modo imposterum futuris ac perpetuis semper temporibus omnibus illis gratiis, honoribus, induitis, privilegiis, libertatibus, iuribus, praerogativis et 79 „Tehát őt, X-et, és általa Y-t a nemtelen/paraszti/polgári/jobbágyi/köznépi állapotból és körülményből, melyben addig levőnek mondták őket, királyi hatalmunk teljességénél és különös kegyünknél fogva kiemelve, Magyarországunk és a hozzá csatolt részek igaz, született, régi és kétségtelen címerhasználó nemeseinek körébe, sorába és rendjébe felvenni, beszámítani és bejegyezni parancsoltuk, amint felvesszük, beszámítjuk és bejegyezzük jelen oklevelünk által..." 229
