LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Tudományos feltárás, forráskiadványok - Avar Anton: Az Országos Levéltár címereslevél-gyűjteményének feldolgozása és digitalizálása (2011-2014). Levéltári Közlemények, 85. (2014). Levéltári Közlemények, 85. (2014) 183-261.
Avar Anton: Az Országos Levéltár címereslevél-gyűjteményének feldolgozása és digitalizálása rok aláírásai alapján) is. A felsorolás természetesen nem teljes, nem is lehet az, hiszen ahány kutató vagy egyszerű érdeklődő, annyiféle vizsgálati szempont létezhet, de talán sikerült érzékeltetnünk, mennyire gazdag tárház ez az irattípus a történeti kutatás számára. I.c. Az Országos Levéltár címereslevelei A Magyarországon őrzött legnagyobb eredeti címereslevél-gyűjtemény a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában (a továbbiakban: MNL OL) található, az R szekció (Mohács utáni gyűjtemények) R 64 (Hazai címereslevelek és nemesi iratok) fonójának 1. tételében. Ezen gyűjtemény elődje még a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályán került kialakításra a 19. század végén. Az 1802-ben alapított Nemzeti Múzeum levéltári iratainak legnagyobb részét az ún. „Hazai iratok" tették ki. 1876-ban ezeket két fő részre osztották: az egyikbe kerültek a Múzeum tulajdonában lévő iratok, a másikba pedig a családi letétek. Az első csoport anyagát mai szemmel nem szakszerű, de akkoriban bevett módon rendezték: a bekerült szerves egységeket nem tartották egyben, hanem anyagukat évek szerint szétbontva időrendi sorozatba osztották, Törzsanyag elnevezés alatt, és a Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályának tulajdonába került címeresleveleket és nemességgel kapcsolatos iratokat is ennek évrendjébe tagozták be. A kutathatóság és az átláthatóság növelése érdekében minden egyes irathoz regesztát terveztek készíteni, azonban ez a terv munkaerő és idő hiányában nem valósult meg. Áthidaló megoldásként 1876 és 1904 között tárgyi alapon és a kor történeti érdeklődésének megfelelően a Törzsanyag vegyes iratanyagából különböző gyűjteményeket alakítottak ki, így például a Török iratok, a Céhiratok vagy az 1848/49-es emigráció iratainak sorozatait. A címereslevelek számának gyarapodása, illetve a családtörténeti és címertani kutatások iránti érdeklődés megnövekedése - amelynek következtében többek között 1883-ban megalakult a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, és először jelent meg ennek közlönye, a Turul - oda vezetett, hogy az így kialakított tematikus gyűjtemények egyike az 1886-ban létrehozott önálló címereslevélgyűjtemény lett, „Hazai címereslevelek és nemesi iratok" címmel. Ebbe az 1526 után keletkezett címeresleveleket és egyéb, nemességgel kapcsolatos iratokat sorolták. Két, továbbra is időrendbe rendezett sorozatot alakítottak ki, külön kezelve a magyar (illetve erdélyi) és a külföldi okleveleket, ezek a mai R 64 (Hazai címereslevelek és nemesi iratok) és R 126 (Külföldi címereslevelek) fondok magjai. Az MNM Levéltári Osztályának anyaga azután a Törzsanyaggal és a címereslevél-gyűjteménnyel együtt 1927-ben helyileg, 1934-ben pedig szervezetileg is átkerült az Országos Levéltárba.19 Az Országos Levéltár a Nemzeti Múzeum hasonló tevékenységétől függetlenül is megalakulásától kezdődően gyűjtötte a címeresleveleket. Ezeket azonban nem külön gyűjteményben, hanem leginkább a „Ladula RRR" című, illetve 19 1934:VIII. te. 187
