LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Tudományos feltárás, forráskiadványok - Avar Anton: Az Országos Levéltár címereslevél-gyűjteményének feldolgozása és digitalizálása (2011-2014). Levéltári Közlemények, 85. (2014). Levéltári Közlemények, 85. (2014) 183-261.
Mérleg Ezzel együtt van néhány kivétel, melyekben a címer- és a nemességadomány különválik egymástól. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára címereslevél-gyűjteményében (MNL OL R 64) található egyetlen, középkori módra már nemes személynek juttatott címeradomány I. János királynak a Gávai Lukács részére 1540-ben kiadott oklevele.17 A fordított esetre, a címeradomány nélküli nemességadományra ugyanitt négy példát is találunk,18 de ezek közül egy szintén János király nevéhez fűződik, három pedig erdélyi fejedelmi oklevél, azaz végső soron mind az öt esetet a középkori hagyományok Szapolyai udvarában, illetve Erdélyben való továbbélése magyarázza. I.b. A címereslevelek jelentősége A címereslevelekből - azon túl, hogy sok esetben nagyszerű esztétikai élményt nyújtanak - a kutatási területeknek rendkívül széles spektrumában nyerhetünk adatokat. Elsősorban természetesen az adományozott címerek alapján (magyar) heraldikai, magyarországi és erdélyi címerhasználati ismereteket szerezhetünk belőlük. Ha magát az oklevelet mint irattípust nézzük, az a diplomatika és a paleográfia forrásaként is szolgálhat. Az örökérvényű adományokat megerősítő függőpecsétek tanulmányozása a szfragisztika, és ezen belül a kora újkori és újkori uralkodói pecséthasználat terén hozhat eredményt. A sokszor igen szép és magas művészi színvonalú címerfestmények a művelődés- és művészettörténet különböző ágai, a címerekben szereplő ábrák végtelen változatossága az ikonográfia, a viselettörténet, az építészettörténet, a különböző mesterségek története, a fegyvertörténet és mások területén szolgáltatnak kiváló kutatási alapot. Sokszor az adományos által családja egyéb, a szövegben felsorolt - olykor igen számos - tagjai is részesültek az adományban, ilyenkor a család történetére vonatkozó értékes adatokkal gazdagodhatunk az armálisból. Előfordul, a 17. század végétől egyre gyakrabban, hogy a narratióban - olykor kimerítő részletességgel - leírják az adományos életútját, cselekedeteit, különböző, a királynak tett szolgálatait és érdemeit, melyekkel kiérdemelte az adományt, és e leírások hatalmas mennyiségű és máshol nem mindig fellelhető információt tartalmazhatnak a társadalomtörténet, hadtörténet, gazdaságtörténet, közigazgatás-történet, kancelláriatörténet, helytörténet, közoktatás-történet és egyebek terén. A magyar családnevek vagy településnevek, esetleg a házmentességet adományozó oklevelekben előforduló utcanevek, az esetenként adományozott birtokok nevei egyfelől a helytörténethez és a már említett közigazgatás-történethez, másfelől írásmódjuk alapján akár a magyar nyelvtörténethez is nyújthatnak adalékokat. Egyes esetekben akár még olyan segédtudományok is szóba jöhetnek, mint a falerisztika (ha például egy címer díszítményei között az adományos által viselt rendjel látható, sőt, az R 64-ben vannak kimondottan kitüntetést adományozó oklevelek is) vagy akár a történeti grafológia, (az okleveleket aláíró és ellenjegyző királyok, kancellárok, titká17 MNL OL R 64 -1. tétel - No. 5. 18 MNL OL R 64 -1. tétel - No. 3., 130., 159., 964. 186
