LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Kiállítások - Bakos Katalin: A magyar tervezőgrafika kezdetei: üzleti nyomtatványok kiállítása az Országos Levéltárban. • 1999. [LSZ 1999/3. 69-74. p.]

név, mint a Tungsramnál, Emergé-nél. Ma ezt úgy hívjuk, arculat, amit a nyomtatványok és a csomagolás összehangolt együttese alkot. A levélpapír igen konzervatív műfaj, sokáig él legrégebbi formájában. A húszas évek folyamán figyelhetünk fel óvatos változásra, mikor a céget leíró betűsor lassan leválik a kép ábrázolásról, és modernebb - ebben a műfajban nyugodtan mondhatjuk - divatosabb betűtípusokra vált át. Ennek példáját nyújtják az Uhri testvérek autógyárának nyomtatványai. A kiállítás anyagában leginkább a szabadkőműves mesterlevelek élnek a 19. századi nyomtatványokra oly jellemző allegória eszközével. Ez nem meglepő, hiszen maga a beavatás szertartása, a páholyok programjának megfogalmazása teli van allegorikus, szimbolikus elemekkel, melyek el is rejtik a gondolatot és plasztikussá is teszik. Már az architektonikus keretelés beszél, a Kelet misztikumát idézik a mór építészeti elemek és a jeruzsálemi templom oszlopai is. Ismétlődő motívumok a kőműves szerszámok, a szfinx és a piramis, a kígyóval övezett földgömb, a szokásos ikonográfiában Justitia attribútumait hordozó - itt nyilván speciális jelentésű - nőalak. A beavatottak számára világos jelképek. A beavatás dátuma, az új páholytag neve ugyanúgy kerül a lapra, mint bármely mesterlevélre az iparosoké. A dokumentumok születését megelőző és meghatározó gazdaságtörténeti adatok feltárása is nagyon fontos. Mint művészettörténész, azt mondhatom, hogy néha egész jelentéktelennek tűnő adatok még szakmám szempontjából is fontosak. A formai megvalósítás nagyon is szoros összefüggésben állhat gazdasági, szociológiai tényezőkkel. Erre különösen két cég levélpapírjai mutatnak rá a kiállításon, melyek a századforduló sokáig élő formáitól megtették a nagy ugrást a húszas évek művészeti mozgalmai által megújított tipográfia, és tervezői felfogás felé: a Tungsram és a Ruggyantaárugyár. Ezek a nagy cégek mertek újítani reklámjukban, vállalva a kockázatot. Fontosnak tartották hangsúlyozni modernségüket, mai szóval image-ükhöz hozzátartozott, hogy az ipari haladást képviselik. A kortárs képzőművészet legmerészebb formáinak alkalmazása tekintetében a reklám területén élen járt a Modiano cég. Reklámkampányának csúcsideje 1924-1934. A Tungsram tulajdonképpen felváltja a Modianót saját reklámtevékenységével a 30-as években. Ekkortól a Tungsram házigrafikusa Csemiczky Tihamér volt, egészen 1958-ig, tehát a háború sem szüntette meg a folyamatosságot. Csemiczky Bortnyik Sándor magániskolájában sajátította el a funkcionalista tervezés módszereit. A cég egész arculatát meghatározta: ebből a kiállításon az emblémává vált betűsor és a pozitív-negatív játékán alapuló nagy T-betű, a redukált cégjegy látható. Ez egyébként a csomagolásoknak is lényeges eleme volt. Hogy mennyire makacsul élnek tovább a cégreklám bizonyos elemei, azt leginkább az ő 1948-ban készült plakátjai mutatnák, melyeken a gyár modern épületeinek távlati képe látható. A plakátok nincsenek ugyan itt, de ugyanolyan formában jelenik meg a Ruggyantaárugyár levélpapírján a gyárépület: régi ábrázolási típus, új grafikai eszközökkel. Mellette a régi címerek helyett a cég híres, emblematikussá váló termékei láthatók, a kerékpárabroncs, gumicipök és a Pálma gumisarok. A grafika itt sincs tekintettel a régi hierarchiára, könynyedén behelyettesíti a régi heraldikus elemeket az árura, ezúttal a fejléc mindkét oldalán. A nyomdák levélpapírjai között lelhetjük fel a merész újítás egyik művészi, szellemi forrását a Kner nyomda nyomtatványaiban, 1930 körül. A Kozma Lajos által tervezett Kner-emberkében (Kozma korábban a nyomda jelvényének díszesebb változatát is kidolgozta a rá olyannyira jellemző „nép barokk" modorban), és a hozzá csatlakozó groteszk betűs, egyszerű, de finoman arányított, igen világos, harmonikus tipográfiában. A Gyomán működő Kner nyomdász-dinasztia a 19. század végétől kezdve dolgozott az igényes ma-72