LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Kiállítások - Bakos Katalin: A magyar tervezőgrafika kezdetei: üzleti nyomtatványok kiállítása az Országos Levéltárban. • 1999. [LSZ 1999/3. 69-74. p.]

Ennyi röviden a vándorgyűlés története. Háromszáznál több résztvevővel zajlottak a programok, általános érdeklődés mellett. Zavaró körülmény alig mutatkozott, jó volt az idő is. És persze jó volt együtt lenni. Egyre ritkuló szakmai összejöveteleink között a vándorgyűlés a biztos pont, és az lesz remélhetőleg még sokáig. És hogy lehetőség szerint egy kicsivel még jobb is legyen, engedtessen meg egy javaslat a krónikásnak: A jövőben törődjünk kicsit többet a külföldi vendégekkel! Az újonnan levéltárba jöttek között sokan jól beszélik valamelyik világnyelvet, a kevésbé fiatalok közül jó néhányan voltak orosz szakosok, és a határ menti levéltárakból is ki lehetne szólítani azokat, akik beszélik a szomszédok nyelvét. A legfontosabb dolog tehát adott, a többi alapjában véve csak szervezés és odafigyelés kérdése. Létre kellene hozni egy stábot azokból, akik megfelelő szinten beszélik az ilyen alkalmakkor szükséges nyelveket és hajlandók arra, hogy elsajátítsák a tolmácsoláshoz szükséges szakkifejezéseket. Meggyőződésem, hogy jóval többen lennének, mint a vendégek, és előzetes megbeszélés szerint akár egymást váltva is lehetnének igazán jó vendéglátói a külföldi vendégeknek, ezzel is öregbítve jó hírünket a világban. Pintér Ilona A magyar tervezőgrafika kezdetei Üzleti nyomtatványok kiállítása az Országos Levéltárban A művészettörténészeknek a levéltár valóságos kincsestár, mert információforrás lehet művészek életrajzára, művészeti intézmények, szervezetek történetére vonatkozóan. Azoknak a kollégáknak, akik alkalmazott grafikával foglalkoznak kétszeresen kincsestár a levéltár, mert nemcsak írott dokumentumokat, hanem műtárgyakat is rejt. Vannak művészi köntösbe öltöztetett dokumentumok: emléklapok, mesterlevelek, bizonyítványok, prospektusok, oklevelek, körlevelek, számlák, reklámlapok, meghívók, névjegykártyák. Öröm találkozni olyan levéltáros kollégákkal, akik látják a nyomtatott dokumentumoknak ezt a kettős arcát. Kölcsönösen van mit mondanunk egymásnak. Ők ismerik a dokumentumok tartalmát, ami segít rekonstruálni a művészi megvalósítás hátterét, a megrendelő programját, amely az alkalmazott művészetekben alapvető tényező. A művészi kivitel viszont emeli a dokumentum értékét, és a tervező személye, a kivitelező nyomda része a dokumentum adatainak, tartalmának. Ezeknek az azonosításban a művészettörténész tud közreműködni. A MOL kiállítása alkalmi nyomtatványokat, nyomdásznyelven akcidenciákat tár a látogató elé. Ezeket sokáig nem művészek, hanem képzett, jó rajzkészségű nyomdászok készítették. Megjelenésük egybeesik a polgárság megjelenésével, hiszen az ő életmódjukat szolgálják. Formai őstípusaik a 19. századi grafikában alakultak ki, ahol természetesen korábbi hagyományok formálódtak újjá. A polgárság - saját kifejezési nyelvét keresve a művészetekben is - először az arisztokrácia 16-18. századi magasművészetéből merítő műtípusokra, formanyelvre támaszkodhatott: a triumfális keretelésbe foglalt emléklapformára, az allegóriára, a heraldikára. Haiman György tipográfus, a könyvművészet nemrég elhunyt jeles ismerője így ír a nyomtatványok sorsáról a 19. században: „A céhlevelek, hirdetési röplapok, színlapok készítői a század elején még jó ízlésű, míves rajztudással és ízléssel megáldott fametszők, rézmetszők, litográfusok és betűszedők. A század vége felé 69