LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Kiállítások - Oltvai Ferenc: Kiállítás Csanádalbertin. • 1969. [LSZ 1969/2. 434-439. p.]

- ^35";ján - a község településének 125. és a tsz megalakulásának 20. évfordulójára. A három ivnél valamivel bővebb mü ráirányította a helyi vezetők és a tanácstagok figyelmét községükre és azok az erőforrásokat előteremtették az ünnepség megrendezéséhez és a mü kiadásához. Csanádalberti telepes község volt, és mint ilyen, osztozott a Del-Alföld többi telepes, vagy másként kertész községének a sorsában. A török hódoltság után a kamara megyényi területhez jutott az Alföld déli részén. A kincstár a terület nagy részét rideg marhatenyésztésre használta, és csak a XIX.szd. első évtizedétől kezdték a terület hasznosításának más módját - a betelepítést, és azzal a földművelést nagyobb ütemben bevezetni. A betelepítési folyamat utolsójaként jött létre ez a község is. 1842-ben a kamarai birtokok temesvári igazgatóságán ugy határoztak, hogy a pitvarosi 9900 holdas pusztából még két dohánykertász telepet létesitenek; Albertit ás Ambrózit. A pitvarosi telepesektől azért vették el a területük kétharmadát, mert nem vállalták a dohánytermesztést. Az alberti telepesekkel 1843-ban kötötték meg a szerződést. 2250 holdat adtak bérbe a 114 telepesnek 20 évre. A feltételek között előirták, hogy 5 holdon dohányt kell termeszteniök és a termés felét ingyen kell a kincstárnak adniok. A telepesek főleg Pitvarosról és Tótkomlósról kerültek ki, de akadtak jelentkezők Nagylakról, Makóról és Hódmezővásárhelyről is. A lakosság túlnyomórészt szlovákokból került ki, akik nyelvüket a Szlovákiába történt attelepülesükig megőrizték. Egy-egy telepes család 20 holdat vett bérbe. A telepesek életfeltételei súlyosak voltak, mert a földet nem jobbágyi használatra birták, tehát nem voltak úrbéresek, hanem csak bérlők. Ebből az következett, hogy ha a bárt nem fizették, el kellett hagyniok a telepet. Mégis vállalkoztak a telep létesítésére, mert az előbbi lakóhelyükön még bérföld sem jutott nekik. Az 1950-ben megszűnt Csanád megye lakosságának fele 1848 előtt kertésztelepeken élt. Legfőbb törekvésük az volt, hogy úrbéresek legyenek és jobbágyokként használhassák a földet, mert a teljesen bizonytalan sorsú bérlők nem számíthattak arra, hogy munkájuknak gyümölcseit a következő évben élvezhetik-e? Az albertiek 1843-ban takarították be az első termést. Azon a télen még a régi lakóhelyeiken maradtak. Tavasszal jelentek meg és elkezdték a házak épitését. A szomszédos Pitvaros község evangélikus lelkésze - ahova még jóidéig az Albertiek is tartoztak - feljegyezte, hogy: "Ezen kertészközség telepíttetett 1844-ik évben, azon év november 23-tól kezdve kezdődött az egyház anyakönyvének vitele..." 1844-ben alakult az első elöljáróság és akkor vésették az első pecsétjüket: Alberti Kertész Község Petsátje 1844 körirattal. A pecsétben dohánylevelet rajzoltak V alakban, ami foglalkozásukra, a dohánytermesztésre utal. A kis telep gyors fejlődésnek indult, amit a születési anyakönyvek első bejegyzései is bizonyítanak; 1844 őszén 5 fiu és 3 leány született, 1845-ben 17 fiu és 18 leány. Igaz, hogy ezekből 7 fiu és 3 leány egy éves koruk elérése előtt meghaltak. A lakosság száma mégis gyorsan