LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Kiállítások - Oltvai Ferenc: Kiállítás Csanádalbertin. • 1969. [LSZ 1969/2. 434-439. p.]

- 436 -nőtt, - a századfordulóra, azaz ötven áv alatt meghaladta az 1000 főt, a házak száma pedig 166-ra növekedett. A föld területét nem növelte a kincstár, megindult a föld osztódása ás a gazdagabbak kezére kerülése. A szabadságharc előtt jobbágyok szerettek volna lenni, mint a többi kertésztelep lakói és Kossuth Lajos pénzügyminisztert is ostromolták a földek átengedése érdekében. Ennek reményében csatlakoztak a forradalomhoz ás a szabadságharchoz. A Csanádmegyei Bizottmány az alberti, pitvarosi és az ambrózi és az apácai telepesek nemzetőri jelentkezését példamutatónak minősítette. A kincstár azonban a földet nem adta át nekik örök tulajdonul, /1873-ban azonban olyan törvényt alkottak, hogy azt megválthatták./ A vált ságösszeget olyan magasan állapították meg, hogy azt teljesen sohasem fizették ki, a végső megegyezés értelmében csak 1952-ben került volna telekkönyvileg is a nevükre, ha közbe nem jön a felszabadulás és nyomában a földosztás. A nehéz életkörülmények folytán a lakosság egy része állandóan változott.. így volt ez a többi Kelet-csanád i kertésztelepen is. Sokan nem találták meg a számításukat ás tovább mentek szerencsét próbálni. Gzinkotzky Márton, a község történetirója, 1902-ben kiadott müvében arról számol be, hogy az alig több, mint 50 évvel azelőtt megtelepült Község első telepeseiből 45 család leszármazói élnek még Csanádalbertin9 A közság 1944. október 8-án szabadult fel. A felszabadulás előtt rendkivül sokat szenvedett a lakosság a német fasisztáktól ás magyar csatlósaiktól. A község lakóit a pitvarosiakkal együtt október első napjaiban Orosháza környékére költöztették. Az ok, mert várták a felszabadit ókat, mindig is gyanúsak voltak, szervezkedtek. A felszabadulás utáni első napokban megtörtént az elhagyott tűzhelyekre a visszaköltözés. A felszabadulás megnyitotta a szabad szervezkedés lehetőságét és ez a kis közság, amely addig Csanád megye legellenzékibb községeként volt ismeretes, élt is a lehetőséggel. A Nemzeti Bizottságba tömörültek a pártok küldöttei. A felszabadulás tette lehetővé a földosztást is. Ez jelentette a község társadalmi képében a legnagyobb változást. A földosztás befejeztével az addigi 410 gazdából 496 lett. A 8 legvagyonosabb gazdától 815 holdat sajátítottak ki és azt 205 nincstelennek osztották ki. A község lakói túlnyomórészt szlovákok voltak. Az áttelepülést a két állam közti megegyezés lehetővé tette. Az első szerelvény 1947. augusztus 18-án indult el, amikor is 92-en hagyták el a községet. Ettől a naptól kezdve szeptember 7-ig 12 szerelvénnyel 1018-an távoztak el ingóságaikkal. Az áttelepülők helyébe uj lakosok jöttek, akik azóta is békésen megférnek a visszamaradt mintegy 500 lakossal.