LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Simonkay Márton: Levéltár-pedagógia ma és holnap. Levéltári Szemle, 67. (2017) 4. 50-65.

Simonkay Márton 52 lagossá tételével figyelmen kívül hagyjuk pl. a pecséteket,

15 amelyek levéltár-pedagógiai szempontból már önmagukban is érdekesek lehetnek. Ez mind szép és jó, mondhatnánk, de mégis, mi értelme, mi haszna van a levéltár-pedagógiának a levéltár számára? Igen sok! Ennek áttekintéséhez vegyük át először a magyar levéltárügy által ismert külföldi példákat!16 A hazai levéltárosok főleg nyugateurópai (angol, francia, német, olasz) tanulmányútjaik vagy külföldi szakfolyóiratok áttekintése során gyűjtöttek az élményeket, többek között a levéltár-pedagógiával kapcsolatban is – sajnos csak szórványosan, időszakonként eltérő gyakorisággal publikáltak csak ilyen témájú cikkeket. Az évtizedekkel korábbi angliai tanulmányutakról szóló beszámolókból kitűnik, hogy a levéltárnak legtöbbször volt egy, kifejezetten a kapcsolattartással foglalkozó munkatársa. A kutatótermi felügyelő is segítette a munkát, a kiskorúak is kutathattak –, a tanároknak pedig általában utazási költséget, napidíjat biztosított a munkáltató a levéltári ott-tartózkodás idejére – legyen szó akár saját kutatásról is.17 A XXI. században pedig az angolszász nemzeti levéltárak (pl. ausztrál, kanadai, egyesült királyságbeli) már honlapjukon kínálnak korosztályonkénti oktatási csomagokat a potenciális érdeklődőknek: tanároknak, egyetemistáknak és középiskolai diákoknak.18 Az Egyesült Királyságban az élen járnak a levéltár-látogatások életkorhoz, de a tantervhez való igazításában is, az úgynevezett „key stage”-eken (kulcsfontosságú életszakaszok megjelölésén) keresztül, a tanulás lehetőségét immár virtuális osztálytermekben is biztosítva.

19 Talán a francia példa a legérdekesebb módszertani szempontból: először a városok „kulturális ellátására” összepontosítottak, az angliai esethez hasonlóan főállású munkatársakkal, a nemzeti tantervben is rögzített módon, gyakran egy-egy történelem–földrajz szakos tanár levéltári órák tartására szóló megbízásával. A levéltárak által kiírt tanulmányi versenyeken való jó szereplés esetenként a történettudományba való belépés lehetőségét kínálta, elnyerhető külföldi tanulmányutak révén.20 Később a vidéki, falusias területek bevonására kitalálták az „archivobuszt”, amely a múzeumi buszok mintájára, kamara-kiállításként járta az adott megyét – kicsit hasonlóan Erdész Ádám Békés megyei „roadshow”-jához.21 Talán a franciáknál merült föl először, hogy a diákok „állítsanak elő” középkori pecséteket negatív kiöntőformák segítségével, pl. gipszből.22 A társadalom és a levéltárak széles körű kapcsolatát mutatja, hogy az 1980-as évek végén a párizsi Archives nationales évi kutató- és látogatószáma meghaladta a 100 ezer főt.23 15 A hatályos jogszabály tágabban értelmezi az irat fogalmát, a pecsét is beletartozhat, vö. 1995:LXVI. tv. 16 A levéltár-pedagógia hazai előzményeiről bővebben: SIMONKAY 2017. Jelen válogatásunk alapját az országos levéltári folyóiratokban megjelent írások adják. 17 IVÁNYI, 1965. 310–318. 18 KATONA–KÖRMENDY–KEREKES–LAKATOS, 2005. 17. 19 CSOMBOR, 2014. 57–59. 20 BÉLAY, 1972. 111–113. Szintén a francia kapcsolatokhoz: PINTÉR 2006. 21 A francia példa: KÖRMENDY 1987. 67–68., JANCSÓ 1987. 74.; a Békés megyei: ERDÉSZ 2013. 75. 22 BERTÉNYI, 1985. 275–276., a lehetséges alkalmazás felvetése a MOL számára: 278. 23 JANCSÓ, 1987. 74.