LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Simonkay Márton: Levéltár-pedagógia ma és holnap. Levéltári Szemle, 67. (2017) 4. 50-65.

Levéltár pedagógia ma és holnap 51 azonban kétféle értelmezés is elhangzott. Apáti Anna Zita levéltáros (Magyar Nemzeti Levéltár) a múzeumpedagógiát tekintve kiinduló pontnak, a levéltár-pedagógiát a következőképpen határozta meg: „történeti forrásokra alapozva ismerteti az adott korszakot, komolyan véve a tudás és ismeretterjesztés fogalmát, egy olyan kreatív, a már megszerzett tudásra és logikára építő szellemi munkát jelent, amelynek a célja a minőségi idő felhasználása megfelelő irányítással.”9 Németh Ildikó, a MNL Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltárának munkatársa ennél rövidebb definíciót mondott: „a pedagógia módszereivel a levéltár berkeiben.”10 E két magyarázat ellenére a rendezvény valódi definícióalkotás nélkül zárult.

11 A pontos meghatározáshoz a már korábban említett múzeumpedagógia fogalmát kell körüljárni. Ez azért fontos, mivel a múzeum – a levéltárhoz, a könyvtárhoz, a kép- és a hangarchívumhoz hasonlóan – a közgyűjtemények körébe tartozik,12 a levéltárénál jóval nagyobb a társadalmi beágyazottsága, a hozzá köthető pedagógia pedig rendelkezik intézményi múlttal. A múzeumpedagógia talán legelfogadottabb, kurrens megfogalmazása így szól: „az iskolán kívüli ismeretszerzés, ismeretközvetítés sajátos, múzeumban megvalósuló formájával foglalkozó pedagógiai elmélet és gyakorlat; a múzeum gyűjteményi anyaga, kiállításai, az ott folyó kutatómunka és a múzeum látogatói közötti közvetítőtevékenység azon területe, amely a gyermek- és ifjúsági korosztállyal foglalkozik.”13 E definíció meghatározza a tevékenységet, a közvetítőket és a célközönséget. Az eddig előkerült három meghatározás-kísérlet közül ez utóbbi szolgál a legtöbb haszonnal, hiszen nem csupán lehetséges, hanem általánosan érvényes tulajdonságokat említ; egy nagyobb halmaz részeként pontosan lehatárolja a múzeumpedagógia fogalmát. (Esetünkben a ’rész’ lehatárolása a korosztály meghatározása, létezik ugyanis muzeoandragógia és -gerontagógia is.14) Ez alapján a levéltár-pedagógia a következőképpen is meghatározható: a levéltár (irat)anyaga, kutatómunkája, valamint látogatói közötti közvetítőtevékenység azon területe, amely a gyermek- és ifjúsági korosztály oktatásával, nevelésével foglalkozik. Ennek alapján nem tekinthetjük a levéltár-pedagógia körébe tartozónak a felnőttek levéltár-látogatását, az egyetemisták szakmai gyakorlatát, de beleérthetjük mindazon foglalkozásokat (oktató-nevelő közvetítő tevékenységet), amelyeket a közoktatásban résztvevő fiatalok számára tartanak a levéltárban őrzött anyaggal vagy a levéltári kutatómunkával kapcsolatosan, függetlenül a helyszíntől (nem feltétlenül a levéltárban zajlik!) és a foglalkozást vezető személy kilététől (levéltáros, pedagógus, bárki más). A levéltári anyagnál elsődleges a (szűkebb értelemben vett) irat szerepe, de ennek kizáró- 9 GARADNAI, 2014. 87. 10 GARADNAI, 2014. 88. 11 GARADNAI, 2014. 90. 12 1997:CXL. tv. 1. melléklet o) pont. 13 PALOTAINÉ, 2003. 11., idézi TAKÁCS, 2013. 49. A múzeum- és levéltár-pedagógia összekapcsolása esetünkben nem egy közgyűjteményi „versenyt” jelent az eltérő funkciójú intézmények között, hanem sokkal inkább a jó gyakorlatok keresését. 14 TAKÁCS, 2013. 49. Megjegyzést érdemel, hogy a ma hazánkban folyó levéltár-pedagógiai tevékenység jelentős része nem az ifjúsággal, hanem a „régebb óta fiatalokkal” foglalkozik, így bízvást beszélhetünk levéltár-andragógiáról és -gerontagógiáról is.