LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Vágola Éva: A tanórán kívüli oktatás és az élménypedagógia pszichológiai, pedagógiai szempontjai és előnyei. Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. 61-

Vágó l a Éva

munkaerőpiaci esélyeinket is javíthatják. Ide tartozhatnak a szakmai témájú beszélgetések, a különböző médiumokon keresztül hozzánk elérkező ismeretek, mint például a televízióban látott filmek, ismeretterjesztő műsorok (pl. a Mindentudás Egyeteme), vagy bármely autodidakta módon szerzett tudás.1

1 VÁGOLA ÉVA: Környezettudatos nevelési módszertan élménypedagógiával TÁR-S Közművelődési és Környezeti Nevelési Egyesület, Bp., 2010. 17-18.

2 Uo. 15-16.

Ma már tudás alapú társadalomban élünk, amikor az információ elosztása, terjesztése, használata és kezelése jelentős gazdasági, politikai és kulturális tevékenység, de mindennapos tapasztalatunk, hogy a fejlődés felgyorsulása miatt a mindenkor érvényes tudásunk egy része nagyon rövid idő alatt elavul. E jelenség okán állandó követelménnyé válik az élethosszig tartó (lifelong

learning) tanulás.

(A

lifelong learning kifejezést

a nemzeti nyelv helyett minden országban legtöbbször angolul használják.) Az érdeklődés középpontjába a hetvenes években került, mert akkoriban kezdett a munkanélküliség egyre nagyobb méreteket ölteni, ami oda vezetett, hogy a kilencven évekre a munkanélküliség elleni harc és a versenyképesség növelésének eszköze lett. A koncepció szerint a társadalmi életben egyre inkább a folyamatos tanulás a siker feltétele. Ennek megfelelően a

lifelong learning egyik

általános definíciója: egész életen át megvalósuló minden tanulási forma, ami a tudás fejlesztését,

illetve az egyén, az állampolgár, a társadalom és/ vagy a foglalkoztatás perspektívájában a képességeket és kompetenciákat fejleszti. ”

Az élethosszig tartó tanulás szoros kapcsolatban áll az úgynevezett kulcskompetenciák fejlesztésével, melyek összeállítása komoly szakmai munka eredménye. A kompetencia fogalmának értelmezése Európa szerte nagyon nagy eltéréseket mutatott, és abban sem volt közös megegyezés, hogy mit értsünk alapvető készségeken, emiatt meg kellett újítani a közoktatási rendszerben fejlesztendő alapvető készségekről és képességekről, kompetenciákról való gondolkodást. A megvalósítás érdekében az Európai Bizottság munkacsoportokat hozott létre, a tudás alapú társadalom követelményeinek megfelelő új alapkészségek kiválasztásának és fejlesztésének támogatására. Ez elindította azt a folyamatot, amely a nyolc kulcskompetencia kialakításához vezetett. Az egyes kompetencia területek valójában tág keretet jelentenek, ezért meghatározták az egyes területekhez tartozó ismereteket, készségeket és attitűdöket is. A munkacsoportok 2004 decemberére a következő meghatározást fogadták el: „A kulcs kompetenciák az ismeretek, készségek és attitűdök többfunkciós készletét képviselik, melyre minden egyénnek szfiksége van az önmegvalósításhoz fejlődéshez beilleszkedéshez és munkavállaláshoz Ézgket a kötelező iskolai oktatás vagy képzés befejezéséig ki kell fejleszteni, és az egész életen át tartó tanulás részeként a további tanulás alapjául kell szolgálniuk. ”

A Bizottság elképzelése szerint az egységesített kulcskompetenciák képezik a jövőben az oktatás európai megújításának közös szellemi alapját.2

A folyamat újabb jelentős állomása, hogy 2006-ra elkészült az Európai Parlament és a Tanács ajánlása az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetencia területekről. Az ajánlás, mint referenciakeret fő célkitűzései a következők voltak:

• a

kohézióhoz és a foglalkoztathatósághoz szükséges kulcskompetenciák azonosítása és meghatározása;

• a

tagállamok munkájának támogatása abban, hogy a közoktatásból kikerülő fiatalok olyan szintre fejlesszék kulcskompetenciáikat, amely biztos alapját képezi a további tanulásnak és a munkába állásnak, valamint, hogy ezeket a kompetenciáikat egész életük során fejleszteni és frissíteni tudják;

62