LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Rácz Attila: TÁMOP gyermekfoglalkozások Budapest Főváros Levéltára szervezésében különös tekintettel az „irányított kutatás” program elemre. Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. 48-54.

Rác^ Attila

zőkönyvei és a ’80-as években készített hangfelvételek közt. Ehhez persze arra volt szükség, hogy a digitalizáló kolléganő érdekesen ismertesse a fogolytörzskönyvek száraznak tűnő adatait, és a digitalizáló kolléga segítségével meg tudjuk hallgatni a fővárosi tanácsülés levezető elnökének borissza hangját is.

Vetélkedők

(ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium, Hunyadi Mátyás Német Nemzetiségi Általános és Művészeti Alapiskola)

Érdekesség kedvéért a cikk végén vetélkedőink némely eleméről is írok. A vetélkedők felépítésénél fontosnak tartottuk, hogy a gyerekektől csak olyan tudást követeljünk meg, amit személyesen mi adtunk át nekik, ezért a konkrét vetélkedőket mindig — a levéltárban tartott — ismertető foglalkozás előzte meg. A foglalkozások alatt bemutattuk a levéltári tevékenységeket, utána kiscsoportokban az időszámításokkal, a Szentpétery naptár használatával, a csízió készítéssel, családfakutatással, címertannal és pecséttannal foglalkoztunk, majd a diákok a restaurátorműhelyben „anyagismereti” oktatásban részesültek. Az iskola igénye szerint a diákok előzetes feladatot kaphattak, pl. oklevelet és címert tervezhettek. A konkrét vetélkedő alatt a diákok a múltba, Mátyás király udvarába utaztak vissza, ahol mint egyes mesterségek képviselői versengtek egymással. A legérdekesebb feladatok a lakókörnyezetük közelében fekvő középületek „újrahasznosítása”, az oklevélírás, az ex libris készítés, a csízió készítés és egy képzeletbeli családfa felállítása voltak. A feladatok teljesítése közben a menetlevélként használt, kartonpapírra festett „földbirtokuk” (a mesterséghez kapcsolódva pl. fazekas inasok Cserép, kukták Nagyszakács) a megszerzett pontok függvényében (tulajdonképp pontok helyett) megfelelő számú jobbágytelekkel, szántóval, legelővel, szőlővel, halászó hellyel és erdővel gyarapodott. A vetélkedő végén minden mesterség minden képviselője kinevező oklevéllel gazdagodott (pl. vitézből kapitány lett).

Ízelítőnek szánt cikkemben rendkívül szerteágazó voltuk miatt a BFL által tartott szakköröket nem ismertettem, és csak azokra az elemekre tértem ki, melyek kidolgozásában és megvalósításában én is részt vettem. Az egy év alatt megvalósított összes programelem részletes leírása tulajdonképpen önálló kötetet igényelne. Mert — bár a hazai levéltárak, mint speciális tudás- és információtárak a múzeumokhoz képest viszonylag későn és egymástól függetlenül kezdtek részt venni az alap- és középfokú oktatásban — az MLE esztergomi vándorgyűlésén elhangzott előadások, majd az azt követő beszélgetések megerősítettek abban, hogy a kreatív, interdiszciplinaritásra és társadalmi kérdésekre nyitott levéltárosok számos érdekes és értékes programot nyújtanak a diákoknak. Ezek a foglalkozások segítséget adnak ahhoz, hogy a diákok ne csak megtanulják az iskolai ismeretanyagot, de be is fogadják azt, így a programokon részt vevő fiatalok nagyobb eséllyel igazodnak majd el a világ dolgaiban is, és jobban megtalálják helyüket a családban és a közösségben. A levéltárakban professzionálisan megtartott, és véleményem szerint intézményesülés iránt kiáltó pedagógiai programok tankönyvszerű megjelentetése hiánypódó lenne a levéltári kiadványok között.

54