LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Kondicsné Kovács Éva: A levéltár és a történelem fakultáció • 1986. [LSZ 1986/2. 52-56. p.]

barátok Körét, amelyet a Vas Megyei Levéltár munkatársai vezetnek. Tulajdonképpen minden tanulónak sokat nyújthat az érzelmileg erősen motivált helytörténeti tájékozottság, amely könnyen kapcsolódik többféle szemléltető, sőt a tantárgyi válaszfalak áttörésére késztető önképzési formához. Egy ilyen hálózat szervezése természetesen más jellegű feladat, mint egy speciális szakkör vezetése. Munkaközösségi szinten összehangolt tevékenységgel életképes igazán. A történelemtanárok személyisége évről évre módosíthatja az állandósult formák tartalmi elemeit, így a helytörténet szorgalmazását is. Felelősséggel csak saját szándékaimról szólhatok itt. Mivel már hosszú ideje szerencsésen találkozik városunkban a tanári kezdeményezés és a közművelődési intézmények segítő készsége, úgy érzem, súlyos mulasztást követnék el, ha — jelképesen szólva — nem lépnénk be a nyitott kapukon. Tervem lényege az önképzésre késztető, mélységében differenciált, komplex művelődési-nevelési program. A levéltár és iskolánk kapcsolatát ebben az összefüggésben építettük ki. Mielőtt részletezném, célszerű vázlatosan áttekinteni az egymást kiegészítő elemeket. Gimnáziumunkban berendeztünk egy szerény, házilag elkészített, de a legfontosabb technikai eszközök használatára alkalmas történelem-művészettörténet előadótermet, amely a kisebb csoportfoglalkozások és az audiovizuális szemléltetés gondját oldotta meg. így életre keltek a készen vásárolt diasorozatok, és felhasználhatom saját felvételeim személyesebb, ezért intenzívebben hangulatteremtő hatását. Például a fejlődési központok műveltséget kisugárzó szerepét sokkal jobban megértik az elsősök, ha meg tudom mutatni egymás mellett az Athénban őrzött mükénéi kincs arany fej díszeit, s a mi múzeumunkban látott veíemi diadém képét. A néprajzi sarok, a címerek, a Vas megyei levéltári iratok és ősnyomtatványok másolatai, az egész miliő a fakultációs órák szemléltető eszköztára. A másik házi műhely a könyvtárunk. Az előkészítő lépéseket tehát „otthon" tesszük meg, a közművelődési intézmények magasabb lépcsőfokra vezetnek. A TIT székházában az ismeretterjesztő rendezvények gazdag választékán kívül külön iskolánk diákjainak évfolyamonként évente 2—2 diavetítéses útibeszámolót tart egy kiváló orvos előadó. Az előzetes megbeszélés alapján az időpontot és mondanivalóját a történelemben, földrajzban, irodalomban éppen tanult témakörökhöz igazítja. Csak az első alkalomra, az Egyiptom összefonódó múltját és jelenét bemutató előadásra kell toborozni elsőseinket, azután már megtelik a terem önkéntes érdeklődőkkel. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban működő História Klub havonta jelentkező előadásaira szintén a témától függően évfolyamonként hívjuk fel a figyelmet. A negyedikes történelem fakultációs csoport tagjai rendszeresen megjelennek többnyire az ő tananyagukhoz kapcsolódó előadások kedvéért. Ezeknek magnetofonfelvételeit szertárunkból kölcsönözhetik. Iskolánk néhány klubtagsági igazolványt váltott, hogy Ösztönözzük és jutalmazzuk a legszorgalmasabb hallgatókat. Ezek az alkalmak azért is hasznosak, mert a tudomány és az ismeretterjesztés néhány élőszóbeli műfajával ismerkedhetnek a tanulók, s ez összefügg a fakultatív történelmi anyaggal. A könyvtár, a múzeum és a levéltár már sokkal kötöttebb programot igényel. Az utóbbi kettővel a mi városunkban egyértelműen, kizárólagosan és elkerülhetetlenül a helytörténet körébe lépünk. A differenciált ismeretnyújtás és önképzés keretei a következők: A történelemóra: mindenkihez szól a szorgalmi feladat javaslata és a megoldáshoz szükséges útbaigazítás. Diákkör az I. osztályosoknak: kéthetenként délután 2 óra, érdeklődésük még csapongó, felszínes. 33