LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Berényi Ildikó: Levéltári szemléltető anyag felhasználásának tapasztalatai a középiskolákban. • 1985. [LSZ 1985/3. 103-104. p.]
A levéltári forrásanyag felhasználása az általános iskolai történelemtanításban írásomban a levéltári es a tanári munka olyan területére szeretném felhívni a figyelmet, ami gyakorlatunkban nem elterjedt, de olyan kézenfekvő lehetőség, mely tovább gazdagíthatja a történelemtanítás színesedő, bővülő eszköztárát. A helytörténet már régen bevonult és polgárjogot nyert az általános és a középiskolai történelemtanítás gyakorlatában egyaránt. Mégis az a tapasztalatom, hogy kevés tanár él — legalábbis súlyához képest — a helytörténeti anyag felhasználásával az általános iskolában, pedig erre a tanterv is ösztönöz, ök is elsősorban a helyben gyűjthető, ill. már feldolgozott, vegyes színvonalú Összeállításokra támaszkodhatnak. Ezek azonban, ha egyáltalán rendelkezésre állnak ilyenek, gyakran szűk körűek, leginkább a legújabb kor eseményeire szorítkoznak, s értéküket az is rontja, hogy kevés vagy egyáltalán semmiféle forrásanyagot nem közölnek. A levéltár az a hely, ahol a kisebb és még kisebb településekre egyaránt találunk gyerekekkel is feldolgozható forrásanyagot. Természetesen nem a tanulókkal végeztetett levéltári kutatómunkáról van szó. Erre nincs lehetőség, de szükség sem. Az alábbiakban arról számolok be, milyen lehetőséget kaptam, s milyen módon sikerült hasznosítanom a levéltári forrásokat egyrészt a helytörténeti szakkörben, másrészt tanórán, a tantervi anyag tanításában. Előre kell bocsátanom, hogy a levéltári kutatáshoz nem azzal a szándékkal fogtam, hogy az anyagot a tanításban fogom hasznosítani. Falusi általános iskolában (Mórichidán) tanítok. Honismereti szakkörvezetőként tanfolyam-dolgozathoz volt szükségem levéltári anyagra, így anyaggyűjtésem nem volt kijelölt irányú, vagyis szelektáló jellegű. Mégis azt vettem észre, hogy a feltárt adatok szinte kivétel nélkül illeszkednek valamelyik tantervi témához, vagy egy-egy óra anyagához. Persze kellett ehhez az avatott szakemberek útmutatása és segítőkészsége is, esetemben a Győr-Sopron megyei Levéltár munkatársaié. Elsőnek hadd mutassam be, miféle típusú, témájú iratokról van szó, melyekről feltételezhető, hogy a legtöbb községre, településre vonatkozóan fellelhetőek: — Múlt századi kéziratos térképek bizonyultak a legsokoldalúbb, s egyúttal a gyerekek számára is legvonzóbb forrásoknak. Az öt térkép közül az első 1808-ból, az utolsó 1883-ból származik, s nyomon követhetők a vízszabályozások, a művelési ágak változásai. Ezen túl is igen sok adatot hordoznak, kiegészülve a tagosítási iratok és határ járási jegyzőkönyvek információival. — A község jobbágyfelszabadítás utáni elkülönítési perének iratanyaga számos információt ad a birtokjogi helyzetről, az ingatlannal bíró családok vagyoni állapotáról, a földek minősítéséről, értékéről, milyen feltételek közt vágott a falu népe a kapitalista kornak, stb. 61
