LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Bedécs Gyula: Iskola és levéltár: néhány módszertani tapasztalat a levéltári anyag felhasználásáról a középiskolai történelemoktatásban. • 1985. [LSZ 1985/3. 52-58. p.]

és rögzítésére) és irányítja a tanulók figyelmét a várható ismeretekre, látni- és tudnivalókra. A tanulókban a levéltáros előadása nyomán egész sor kérdés merült fel, a tanár ezeket a meglevő, de ki nem mondott és meg nem fogalmazott kérdéseket közvetíti. Ezek hol a levéltárosnak szólnak (tovább lendítendő az előadást), hol a tanulóknak (a figyelem ébrentartását szolgálva). Az első kérdés természetszerűen a levéltár egészére vonatkozik. Mi a levéltár? A második először a levéltároshoz, majd a tanulókhoz szól. Mikor és milyen tevékenység eredményeként alakultak ki a levéltárak? Ezt követően a tanulók kapják a feladatot: Helyezzétek el mindezt a magyar történelem menetében! A tanulói válaszokat a levéltáros foglalja össze, pontosítja és rendezi. Közben végigjártuk a levéltár termeit, raktárait. A zsúfolt polcsorok, a rengeteg iratot őrző dobozhalmaz láttán természetesen fogalmazta meg a tanulók nevében a tanár a kérdést: Hogyan lehet ebben az irdatlan mennyiségű anyagban eligazodni? Hogyan könnyítik meg a kutatók munkáját? E nagyon rövid foglalkozásvázlat mutatja, hogy mit tártunk a tanulók elé és milyen módszerrel dolgoztunk, de jelzi azt, hogy csupán a felszínen mozogtunk. Bár igyekeztünk a tanulókat is bekapcsolni a foglalkozásba, mégis jórészt passzív szerepük volt. A második lépcsőben már jobban építünk a tanulókra azzal, hogy a levéltárban őrzött forrásokhoz is közelebb juttatjuk őket. Az előző fázisban a foglalkozások gyakorisága, a rendelkezésre álló idő szabja meg, milyen részletességgel történik a bemutatás és hány foglalkozást szánunk rá. Itt újra kezdődik a kör elölről. Kezdjük a könyvtárban, majd a múzeumban és végül újra eljutunk a levéltárba. A könyvtárban a szakirodalmat és könyvészeti forrásokat vesszük számba, majd a múzeumi tárgyakat, a levéltárban pedig az egyes forrástípusokat tanulmányozzuk. Itt már igyekeztünk némi tanulói tevékenységet is becsempészni, amit megkönnyít a közgyűjteményekben történő munkálkodás egymásra épülése. A könyvtárban a győri vár történetére vonatkozó irodalmat kellett összegyűjteniük. Ezután a múzeumban a török kori tárlók anyagát vettük sorra. E két helyen megszerzett ismereteket egészítettük ki a levéltárban. A győri várról készített metszetek alapján kellett a várat leírni, elhelyezni egy mai térképen, azonosítani a névanyagot a mai térkép neveivel. A következő alkalommal ugyanezen korból származó nemesi oklevelekkel ismerkedtek meg a tanulók. A levéltáros ekkor bemutatta az adományozás lehetséges okait, az adománylevél formáját, formuláját. Egyet részletesen is elemzett. Majd a tanulói munkáltatás következett. Az adományozó címeihez kapcsolódóan: hol találhatók az egyes országok, országrészek? Mit tudsz a címerről leolvasni? Szerkessz meg egy nemesi adománylevelet! Tervezd meg a címerét! (Csak látszólag könynyű feladat!) Az eddigi foglalkozások alapozták meg a következő fázisban folyó munkát, amikor egy-egy jól elemezhető, könnyen feltárható dokumentum tudományos igényű megközelítése, önálló elemzése volt a feladat. Ennek során a tanulók nemcsak külső szemlélők, esetleg mechanikus és csupán a forráshoz kapcsolódó feladatokat oldanak meg. hanem közvetlenül megismerkednek a forrással. Nem a különböző korból és helyről származó források jellemzőit mutattuk be (ezt az eddigiek során elvégeztük), hanem egy forrás értékének feltárását, az adott korban való elhelyezését és egy képzeletbeli tanulmányban történő felhasználását gyakorolták. E magasabb szintű levéltári munkát is megelőzte a könyvtári és múzeumi foglalkozás. Ebből következik, hogy olyan dokumentumot kellett a levéltárosnak kiemelni, amelynek mind a könyvtárban, mind a múzeumban meg van a háttere. A győri múzeumban nagyon értékes céhes anyagot őriznek és az Arrabona című múzeumi évkönyvben e kérdésnek gazdag i 55