LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Bedécs Gyula: Iskola és levéltár: néhány módszertani tapasztalat a levéltári anyag felhasználásáról a középiskolai történelemoktatásban. • 1985. [LSZ 1985/3. 52-58. p.]

irodalma van. Erre építettünk. A könyvtárban a céhszervezetre vonatkozó cikkek alapján a céhek életével ismerkedtek meg a tanulók. (Már itt is továbbléptünk: eddig csak a katalógust használták a tanulók és bibliográfiát állítottak össze, most már tanulmányokat kellett feldolgozni, kijegyzetelni.) A múzeumban a tárgyi értékeket tekintettük meg, amiről esetleg a tanulmányokban is olvastak. Ezután következett a forráselemzés. Céhkönyvek, céhszabályzat, szabadulóleveleket, vándorkönyvek megszemlélése. Ezt követték az önálló forrásfeldolgozó órák. A forrásokat a reformkorból Sáry István a győri levéltár föle véltárosa válogatta és ő készítette elő elemzésre is. Minden forráshoz az illető forrás megközelítését szolgáló rövid ismertetést kaptunk, majd az elemző kérdéseket adtuk meg. A tanulóknak magát a dokumentumot kellett ismertetni (mikor íródott? miért? kik írták? stb), majd a korhoz kellett kapcsolni (Mi volt az adott időpont fő kérdése? Hogyan tükrözi ezt a szemelvény?) Ezt követően a szemelvény értékeinek kiemelésére került sor (mely részeket, részleteket használhatna fel egy helytörténeti tanulmány megírása során? Hogyan hivatkozna a forrásra?) A levéltáros és pedagógus együttműködésének eredményeként született meg a „Győr-Sopron megye a reformkorban és 1848—49-ben" című szemelvénykötet, amit a TIT Történelmi Választmánya 1938-ban megjelentetett. Az elmondottak szemléltetésére e gyűjtemény első dokumentumát és a feldolgozást könnyítő mellékleteket közöljük. Hasonló módon készítettük elő a többi 40 dokumentumot is. Az Összeállítás hasznosságát a kedvező visszhang és a széles (körű felhasználás jelzi. Van tehát értelme ezeknek a vállalkozásoknak. ÖTTEVÉNYI JOBBÁGYOK TANÚVALLOMÁSA 1848 NYARÁN Alulírottak hitelesen bizonyítjuk, hogy folyó 1848-ik évi július 22-ik napján Szabad királyi Győr városában az öttevény-szigeti helység részére és kérésére a nekünk írásban adott kérdő pontok szerint következő tanúvallomást vittük véghez. Kérdő pontok l.-ször: Tudja-e a tanú, hogy az alább megnevezendő szántóföldek, rétek és erdők nevezetesen; felső sziget, tótai erdő, toronyerdő, forgói földek, hosszúréti földek, kisréti földek ... és lapostó, mely helység határában vannak, öttevény-szigeti helység határában-e, vagy talán azok már elkülönözött határral bíró pusztát képeznek? 2.-szor: Ha ezen megnevezett földek, rétek és erdők öttevény-szigeti helység határában benfoglaltatnak, bírták-e azokat az öttevény-szigeti helység lakosai, s ha bírták, minő feltételek s terhek mellett, és meddig bírták azokat? 3.-szor: Ki által, mi módon, minő körülmények között és mikor üttettek ki az öttevény-szigeti helységnek lakosai a fentebb nevezett szántóföldek, rétek és erdőknek birtokából? 4,-szer: Volt-e az öttevény-szigeti határban azelőtt Gróf Viczai családnak magán majorsági birtoka? Első tanú öreg Karáts András 78 éves, öttevényi lakos, római katolikus, letett hite után vallotta azt: l-re: Hogy a kérdő pontban megnevezett szántóföldek, rétek és erdő úgy mint előadottak egytől egyig mind az öttevény-szigeti helység határában voltak és abban foglaltaknak jelenleg is, azok soha más elkülönözött határt vagy pusztát nem képeztek. 56