LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - A közművelődésről. Indoklás. • 1976.10.26 [1976:V. tv.]
34. §. (1) Az állami oktatás keretében olyan közművelődési szakembereket kell képezni, akik hivatástudatuk, szocialista világnézetük, általános műveltségük, szakmai' felkészültségük alapján alkalmasak a közművelődési tevékenység szervezésére és irányítására. (2) A közművelődésben dolgozó szakemberek rendszeres továbbképzéséről — a társadalmi szervezetekkel együttműködve — az állam gondoskodik. (3) A közművelődési célok, feladatok megvalósításában részt vevő szakemberek és társadalmi munkások tevékenységét minden állami, társadalmi és szövetkezeti szerv köteles támogatni, gondoskodni munkájuk erkölcsi és anyagi megbecsüléséről. 35. §. (1) A közművelődés anyagi feltételeiről, annak folyamatos, tervszerű — a népgazdaság fejlődésével és a társadalmi igényekkel Összhangban levő — fejlesztéséhez szükséges anyagi eszközökről elsősorban az állami költségvetésben kell gondoskodni. (2) Az állam támogatások nyújtásával elősegíti, hogy a kulturális termékek árai és a közművelődési szolgáltatások díjai a közművelődéspolitika céljaival összhangban legyenek. (3) A közművelődés fejlesztéséhez saját anyagi eszközeikkel a társadalmi szervezetek, a vállalatok és a szövetkezetek is hozzájárulnak. 36. §. (1) A vállalatok és a szövetkezetek a dolgozók művelődésének feltételeit és azok fejlesztését elsősorban saját anyagi eszközeikből biztosítják. Meghatározott feltételek mellett a közművelődési célra rendelkezésre álló központi eszközökből is részesedhetnek. A lehetőségek jobb kihasználása érdekében a tanácsok, a társadalmi szervezetek, a vállalatok és szövetkezetek egyesítsék eszközeiket a területi és munkahelyi közművelődési feladatok jobb ellátására. (2) A vállalatok jóléti és kulturális alapjainak a közművelődést, szolgáló, célszerű felhasználását az éves és középtávú tervekben, a szövetkezetek kulturális alapjának célszerű felhasználását az éves tervben kell meghatározni. 37. §. (1) Az állami szervek, a társadalmi szervezetek, a vállalatok és a szövetkezetek a közművelődést szolgáló pénzeszközök megállapításánál, elosztásánál és felhasználásánál kötelesek figyelembe venni: a) a jogszabályokban és az azok alapján kiadott irányelvekben, állásfoglalásokban meghatározott közművelődési célkitűzéseket; b) a kulturális javak és szolgáltatások tömeges hozzáférhetőségének biztosítását; c) a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek összhangjának következetes érvényesítését. (2) Az országos, a területi és a lakóhelyi közművelődési célokat szolgáló anyagi eszközök felhasználásának összehangolása állami feladat. (3) A közművelődés céljára rendelkezésre álló pénzeszközök rendeltetésszerű felhasználását az állami és a társadalmi szervek rendszeresen ellenőrzik. 38. §. (1) A közművelődés fejlesztését a népgazdaság távlati terve, valamint az ennek figyelembevételével készült középtávú és éves tervek biztosítják. (2) A közművelődés intézményhálózatának fejlesztéséről a településfejlesztési tervvel összhangban kell gondoskodni. IV. fejezet Hatálybalépés és végrehajtás 39. §. Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, végrehajtásáról a Minisztertanács gondoskodik. Indokolás a közművelődésről szóló törvényjavaslathoz ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS 1. Hazánkban a közművelődésről átfogó törvényt még nem hoztak, történelmünk erre mind ez ideig nem adott módot. A társadalmi viszonyok nem tették lehetővé az egész nép művelődését, a műveltség évszázadokon át kevesek kiváltsága volt. A magyar nép történelme során, évszázados küzdelmek árán, mégis önálló arculatú, értékes kultúrával gazdagította az egyetemes kultúrát. Munkájával, szokásaival, művészetével a történelem legnehezebb szakaszaiban is kifejezésre juttatta igényét a művelődésre; kielégítésére azonban a korábbi társadalmi rendszerek sem jogot, sem lehetőséget nem adtak. Történelmünk és művelődéstörténetünk kiemelkedő személyiségei a nép művelődése érdekében olyan mozgalmakat indítottak — összekötve azokat a haladó, társadalomformáló politikai mozgalmakkal —, amelyek nagymértékben hozzájárultak kulturális értékeink létrejöttéhez, mai műveltségünk kialakulásához. A magyar felvilágosodás kora, a reformkor, a századforduló haladó mozgalmai, a Magyar Tanácsköztársaság rövid időszaka ennek a nagy folyamatnak különösen jelentős állomásai, mert a kultúra demokratizálása, a nép művelődésének ügye e korszakokban már a legfőbb célok között szerepelt. Ezt a hagyományt építették tovább a Tanácsköztársaság bukása után, a hivatalos politikával szemben létrejött haladó politikai — művelődési mozgalmak. Csak a felszabadulás után kerülhetett sor arra, hogy a nép birtokba vegye a kultúrát, hogy felszámolja a művelődési kiváltságokat, egyszer s mindenkorra megszüntetve kirekesztettségét a kultúrából. A felszabadulás után néhány év leforgása alatt tettekkel bizonyította igényét a műveltségre, a tanulásra, a tájékozódásra. Birtokba vette a mű-