LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Szabad György: A helytörténet és az országos történet viszonyáról: a levéltárak tudományos dolgozói számára 1971 nov. 4-én tartott előadás rövidített szövege. • 1973. [LSZ 1973/1. 34-38. p.]

38 és elemeit egymáshoz szakszerűen viszonyítani tudja, annak nincsen szüksége sem szépítésre, sem árnyékolásra. Csak egyre van szüksége a tudására alapozott bátorságra a valóság értelmezéséhez és magyarázatához. S alighanem ez helytörténetirásunk hibái kiküszöbölésének legfőbb feltététele. Mert a dilettantizmus érvényesülése jelentős részben annak az érvelési vákuumnak a következménye, amit nem ritkán éppen a tudományos döntések kialakításának elősegítésére képes emberek kényelemszeretete teremt. Nyilvánvaló, hogy erről és az előadottak legfőbb vonatkozásairól nem a levéltárak tudományos dolgozóit kell meggyőzni. Az elmondottak legfőbb célja nem is ez volt, hanem az, hogy alapot teremtsenek a soron következő megbeszélésnek. Az ott elhangzó kiegészítések és kiigazítások nyomán alakulhat ki egyetértés abban a vonatkozásban, hogyan segíthetik elő a legjobban a levéltárosok a helytörténet és az országos történet művelőinek szakszerűen kialakított munkamegosztáson alapuló együttműködését. Alighanem éppen az az egyik legsürgetőbb feladat, hogy a levéltárosok,' akik őrzői, sőt feltárói és feldolgozói is a legfontosabb történeti forrásanyagnak - amint számos jó példa máris mutatja - kezdeményező szerepet is vállalva céltudatos befolyásol ói, sőt irányitói legyenek a helytörténeti kutatómunkának.