LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Szabad György: A helytörténet és az országos történet viszonyáról: a levéltárak tudományos dolgozói számára 1971 nov. 4-én tartott előadás rövidített szövege. • 1973. [LSZ 1973/1. 34-38. p.]
36 teremtette meg a feltételét annak,hogy általában is megkülönböztethető legyen a gazdasági értelemben is realizálódó allodizálás a másik, általunk "jogbiztositó allodiz ál ásnak" nevezett, a földelvonást csak előkészítő formától. De nem állapitható meg helytörténeti kutatás nélkül az sem, hogyan realizálódtak például a feudális szolgáltatási szerződések a gyakorlatban, vagy - más korra és térre csapva át - , milyen közvetlen és távolabbi következményekkel járt a virilista rendszer bevezetése a közigazgatási és politikai struktúra egészére. A helytörténetirás alapfunkciójára épitő munkamegosztás tehát olyan okozati összefüggésekre hivhatja fel az országos történetírás figyelmét,amelyek számos vonatkozásban óvhatják meg hibás következtetésektől. Ugyanakkor nem egy folyamat (gazdasági, társadalmi, de politikai, és művelődéstörténeti is) csak az országos történetirás által ragadható meg összefüggéseiben, s csak az országos történetirás közremunkálása révén nyújt megfelelő viszonyitási alapot a helytörténetirás által feltárt anyag értékeléséhez, méginkább a fejlődési tendenciák felismeréséhez, illetve a hajdani kölcsönhatás-viszonyok rekonstruálásához. Egy reformkori megyei követutasitás születésének vizsgálata nyilvánvalóvá teszi, hogy például az úrbéri kérdéssel foglalkozó határozatok kialakitására szinte szétválászthatatlanul hatottak különböző országos és helyi fejlemények. Ennek tekintetbe vételével jól elemezhető magának a közgyűlésnek az állásfoglalása megyetörténeti keretben is, de a megyei követek vonatkozó pozsonyi szereplése elsődlegesen már az országos történet tárgya, aminthogy az, teljes egészében, az új úrbéri törvényekért folytatott országgyűlési küzdelem lefolyása. Mig a pozsonyi fejlemények visszahatása és az új törvények megyegyűlési fogadtatása elsődlegesen megyetörténeti keretben nyerhet megvilágitást, addig végrehajtásuk vizsgálata mindenekelőtt a községtörténetekre, illetve uradalomtörténetekre hárul. A végrehajtásukkal kapcsolatos tapasztalatok hatása a megyei közgyűlésre, illetve az újabb követutasitásokra viszont ismét megyei, 111. országos szintű vizsgálatot igényel. Nyilvánvaló, hogy az ilyen nagy jelentőségű téma feldolgozása előbb-utóbb valamennyi szinten végighaladó, önálló monográfiába kivánkozik. De amíg annak megalkotására sor kerül, sőt tematikai illetőségük határáig - a munkamegosztásnak megfelelően és a kölcsönhatásokat érvényesítve-azután is,tárgya marad mind a helytörténeti, mind az országos történeti megközelitésnek. Nyilvánvaló, hogy a jó munkamegosztás mellett elengedhetetlen a kölcsönhatás állandó funkcionáltatása olyan szerves összefüggések vizsgálata esetén is, amikor a különböző elemek egybekapcsolódása nagy folyamatoknak, mindenekelőtt nagy gazdasági-társadalmi folyamatoknak a következménye. Olykor éppen e kapcsolatoknak az elfedettsége teszi nélkülözhetetlenné a helytörténeti és az országos történeti kutatómunka megfelelő kooperációját. Annak a kérdésnek a vizsgálata pl. , hogy egy adott határban, milyen ütemben haladt a zsellérek legelőilletményének a feltörése, nem elégedhet meg a szűken vett helyi körülményeknek a számbavételével, hanem ki kell, hogy terjeszkedjék a piacviszonyoknak, az áruforgalomnak és a munkaerő értékesülésének a szélesebb körű tanulmányozására, odaértve azt a változást is, ami a vasútépitéssel, a gőzhajózás térhóditásával, illetve a cséplőgép terjedésével összefüggésben csökkentette a zsellérek lótartásának gazdasági indokoltságát. Másfelől nyilvánvaló, hogy a korábban a fuvarozásban, nyomtatásban oly nagy szerepet játszó zsellérek lovainak a kiszorulása a közlegelőről, aminek az üteme csak helytörténeti kutatással állapitható meg, szerény mértékben ugyan, de maga is visszahatott a közlekedés átalakulásának és némileg erőteljesebben a gőzcséplőgép térhódításának a menetére. Általánosan elismert és példák sorának tanúsága szerint a gyakorlatban is mindinkább teret hóditó alapkövetelmény, hogy a helytörténet és az országos történet művelésének kapcsolatrendszerében is fontosságának megfelelő szerep jusson a viszonyításnak, az egybevetésnek. Mindenekelőtt a mennyiségi egybevetés jelentőségét kell hangsúlyozni, hiszen közismert, milyen tanulságos a fejlődés ütemének és a fejlettség adott szintjeinek vizsgálata szempontjából egy település vagy terület gazdasági, társadalmi, illetve demográfiai adatainak egybevetése más területekével, sőt országos (esetleg kontinentális) átlagokéval. De nem csupán a mennyiségi egybevetés örvendetesen mindinkább elismert szükségességére érdemes utalnunk. A helytörténész olykor éppen a mennyiségi viszonyítás teremtette lehetőségek felhasználásával lép túl annak a korlátain. A kutatót például az a körülmény, ha egy adott területen lényegében azonos objektív feltételek által meghatározottan formálódó munkásközösségek közül az egyikben a szakegyleti szervezkedés kibontakozását jóval gyorsabbnak találja, mint a többiben, sikeresebbnek esetleg még régibb, nagyobb létszámú, sőt differenciáltabb közösségek csoportalakit ás án ál is, okkal inditja annak tüzetes vizsgálatára, miben különböztek a szervezkedésnek a szubjektív feltételei az adott helyen a többiekétől.
