LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Szabad György: A helytörténet és az országos történet viszonyáról: a levéltárak tudományos dolgozói számára 1971 nov. 4-én tartott előadás rövidített szövege. • 1973. [LSZ 1973/1. 34-38. p.]

SZABAD GYÖRGY : 34 A helytörténet és az országos történet viszonyáról [ A levéltárak tudományos dolgozói számára 1971 nov. 4-én tartott előadás röviditett szövege*] A munkamegosztás szükségességét helytörténet és országos történet között mindenki elismeri, ennek ellenére a tényleges gyakorlattal kapcsolatban sok az indokolt kívánnivaló. Közvetve vagy közvetlenül sürün jelentkezik a munkamegosztás valamiféle mechanikus alkalmazása, amely az egész és a rész között a történettudomány szintjén is a klasszikus fizika szemlélete szerinti homogén anyag nagyságrendi különbségeire alapoz elsősorban. Ennek direkt érvényesitése olyan módon, hogy az országos fejlődéssel foglalkozó történész a helytörténeti anyag mechanikus összegezésével kísérelné meg a maga szintézisének megteremtését, aligha fenyeget, és viszonylag ritkán bukkan fel az a múltban még sürün gyakorolt, maradéktalanul kiveszettnek még ma sem mondható változat, amely főként megyetörténeti keretben községtörténetek, illetve községtörténeti elemek puszta egymás mellé sorakoztatásával véli megoldani a magasabb szintű összegezést igénylő feladatokat. A mechanikus munkamegosztásnak a mindennapi gyakorlatban egy - mondhatni - éppenséggel forditott és áttételes változata az igazán elterjedt, ami érvényesítésének módját tekintve primitív dedukciónak minősülhet. Példák tömege idézhető nemcsak a régmúltból, hanem a közelmúltból is ennek tanúsítására. Mivel azonban egy hibás módszer térhódítása mindenekelőtt magyarázatot kíván, példák felsorakoztatásánál is tanulságosabb annak vizsgálata, miért folyamodnak olyan gyakran mégis egyes helytörténettel foglalkozók ehhez a primitív eljáráshoz. Primitív ez az eljárás, hiszen alkalmazása során az országos történeti fejlődésmenetről kialakított sémába, mint merev keretbe szinte csak belehajigálódnak a helyi adatok; minden érdemi mondanivaló az országos sémára vezethető vissza, ami helyi belőle az pusztán illusztráció. E módszer viszonylagos elterjedésének okait kutatva, azt hiszem, gyorsan végezhetünk az egyik legfontosabbat, a szakmai igénytelenséggel, azzal, hogy a helytörténeti munka igy végtelenül leegyszerűsíthető. Hiszen nem kell - alkalmazása esetén - forráskritikai szempontokat érvényesiteni, érdemi összefüggéseket feltárni, folyamatokat kutatni, stb., elegendőnek tűnik a könnyen felhalmozható helyi anyagból kikeresni azokat az adatokat, amelyek az országos fejlődéssel foglalkozó feldolgozásokban előforduló adatokkal egybevágnak, az ott talált megállapításokkal egybecsendülnek, s a megfelelő helyettesítésekkel az érdemi "munka" le is zárul. E leegyszerűsítő eljárás elterjedését magyarázó legfőbb másik mozzanat, ami azután továbbiak egész sorával függ össze : a kockázatmentesnek tekintett megoldás keresése. A primitiv behelyettesítő eljárással ugyanis nem csupán felkészületlenek élnek (és tetszelegnek általuk a szakember pózában) hanem - olykor a primitív dedukció további áttételes formáival elegyítve azt - olyanok is, akik igényesebb megoldásokra is képesek lennének. Az ő esetükben a minden értelemben kényelmesebb megoldás kereséséről van szó, a kockázatmentességet is beleértve. Elvárások és feltételezett elvárások, meg a kritikától való félelem vezettek ahhoz, hogy kialakult a sematizáló történetírásnak egy sajátos ága, a sematizáló helytörténetirás, ami meglepő szívósságot mutat. Szerepe van ebben egy sajnálatos szervilizmusnak, ami egyaránt táplálkozik hajdani rossz tapasztalatokból és tudományos gyengeségekből, szemléleti bizonytalanságokból. Jellegzetessége, hogy a kritikától félve, vagy a biztos dicséretet igy remélve, az ilyen helytörténész az "országos" tekintélyekkel takarózik, illetve arra a dallamra igyekszik játszani, Az előadás egy megbeszélés sorozat bevezetésének célját szolgálta. Ennek megfelelően előadója annak vázolására törekedett elsősorban, hogyan értelmezéndők a helytörténet és az országos történet viszonyában az általa legfontosabbnak tartott, a munkamegosztás és kölcsönhatás révén érvényesülő kapcsolatok.