LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Ila Bálint: A regionális történet és a történeti statisztika összefüggései. • 1965. [LSZ 1965/4 105-117 p.]
- 108 -jegyzék adatait az egyes dézsmakö'teles helységekre és dézsraaadó jobbágyokra abszolút számoknak venné és azt mondaná, hogy az lblO. évi termés annyi volt, mint amennyi a tizedjegyzékben szerepel és az egyes helységek tényleges népessége is egyezett a dézsmajegyzékben felsorolt családok számával, bizony nagyot tévedne és jóvátehetetlen módszertani hibát követne el. Nyomatékosan rá kell mutatni, hogy egyetlen ilyen összeírás sem statisztikai célból készült, a tizedjegyzék pl. a tizedet beszedő számadása volt megbízója felé és abban csak a tizedköteleseket jegyezte fel, a vetéssel és más tizedköteles értékkel nem rendelkezők abból teljes számban kimaradtak. Tehát a magyar történeti statisztika I869 előtti forrásait kivétel nélkül kritikai vizsgálatnak kell alávetni, mielőtt adataik statisztikai feldolgozásához hozzá fognánk. /6/ Mivel pedig ezek a történeti statisztikai források egyben mind a regionális komplex kutatások forrásai is, azaz ez utóbbiaknak ezeket fel^kell használniuk és értékesíteniük, így ezek értékelése a legeredményesebben a regionális kutatások keretében és módszereivel történhetik. És ezen a ponton fonódnak egybe a magyar regionális történetkutatás és a történeti statisztika mind forrásanyagukban, mind módszerükben. Ez azt jelenti, hogy a regionális kutatónak szükségszerűen foglalkozni kell, mint tárgyának egyik összetevőjével, a történeti statisztikával, a történeti statisztikával foglalkozó viszont forrásai statisztikai értékelését csak a regionális kutatás módszere és aspektusai figyelembevételével végezheti el. Az alábbiakban a kérdést részleteiben vizsgáljuk. A történeti statisztika és a modern statisztika viszonya olyan, mint a településtörténet illetve történeti földrajz és a modern településföldrajz viszonyai Atelepülésiöldrajzos maga. előtt •látja a tájat, melyet vizsgálnia és leirnia kell, a településtörtétésznek pedig fejlődéssorai megállapításához előbb Össze keLl igen fáradságos munkával adatait gyűjteni és csak ekkor foghat hozzá a települések leírásához és magyarázásához. Ugyanígy a modern statisztikus közvetlenül szemlélheti megfigyelése tárgyát, semmi előzetes műveletre ehhez nincs szüksége. A történeti statisztikus ezzel szemben szintén nem látja közvetlenül a jelenségeket, azokat rekonstruálnia kell forrásokból, amelyek még csak nem is statisztikai célra készültek. í'Iz azt jelenti, hogy csak a források genetikájának feltárása és a bennük foglalt számok előzetes kiértékelése, tehát hosszú év-fáradságos müveletek után jut el oda, ahonnan a modern statisztikus kiindul. Mivel pedig mind az adatok feltárása, mind azok kritikája és kiértékelése történettudományi felkészültséget kivan, alapos jártasságot a történettudomány módszereiben, igy a történeti statisztika és annak egyik legfontosabb ága: a történeti demográfia történettudományos disciplina. Tehát ha statisztikus végzi is, a történeti kutatás módszereivel és szabályaival tisztában kell lennie. Igen jól ismernie kell a gazdasági és társadalmi fejlődést, az egykorú jobbágyadózást, a jobbágytelek lényegét, a közigazgatási és jogszolgáltatási viszonyokat, a jobbágyság rétegződését stb. stb., mert csak ez ismeretek