LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Ila Bálint: A regionális történet és a történeti statisztika összefüggései. • 1965. [LSZ 1965/4 105-117 p.]

- 109 -birtokában tudja a forrásokban szereplő számadatokat helyesen érté­kelni és felhasználni. Nem is kell külön mondanom, a történésznek is kell rendelkeznie a szükséges statisztikai alapismeretekkel, ha tör­téneti statisztikával foglalkozik* Annyit azonban talán szabad meg­állapítanunk, jobb és megnyugtatóbb, ha történész végzi a történeti statisztikai kutatásokat és megfigyeléseket, mert ez a források olva­sásában és interpretálásában felmerülő sok nehézséget /rossz és nehe­zen olvasható szövegek, sok rövidités, vulgo fogalmak, pongyola fogal­mazás stb./ - ha alapos felkészültséggel rendelkezik - biztosabban meg tudja oldani. Mint már mondottuk, a történeti statisztikai források egy­ben a regionális kutatás forrásai is. Ti. a különböző összeirások, ur­báriumok, dézsma és dikajegyzékek területenként, régiónként készültek, igy helyezték el azokat a levéltárakban és igy őrizzük mindmáig. De még országunkat teljesen felöleo összeírásaink is, pl, az 1715* és 1720. éviek megyék szerint készültek, az egyes megyék külön köteteket alkotnak és külön összeirók készítették azokat. Ezekben is jelentkez­nek az élet, a történeti kor sajátos, egyedi vonásai. Ha tehát ezeket történeti statisztikai szempontból értékeljük, akkor egyben regionális kutató munkát is végzünk, ami természetesen teljesen igy van forditva is. Emlithetjük példának a levéltárainkban már a XVI. század közepé­től nagy számban megmaradt tized jegyzékeket, az;..;egiháa. tízed beszedéséről készült számadásokat, aminőket ismernek pl, Svédországban is. Rova­taik: a dézsmaadó helységek, a dézsmaköteles terménnyel vagy állattal rendelkező parasztok nevei, e termények és állatok meg a belőlük ki­szedett tized mennyisége, zsellérpénz, melyet a vetéssel nem rendel­kező zsellérek fizettek és e zsellérek nevei, az ostorpénzt fizető urasági alkalmazottak nevei, az extraneusok, akik más faluban laktak, a mentességet élvező birák, a baglyába rakott gabona mennyisége stb. Sokrétű statisztikai adatokat tartalmaznak e jegyzékek és felhasznál­hatók egyaránt a regionális és történetstatisztikai kutató által. Meg­állapíthatók belőlük a lakott és lakatlan helységek, valamint az előb­biek lakói száma, a termelt gabona mennyisége és ennek alapján a gaz­dasági magabirás, a jobbágyok gazdasági helyzetének statisztikai szá­mokkal történő jellemzése, de következtetések vonhatók le a társadal­mi rétegződésre is. Mindmegannyi egyformán fontos kérdése a regionalisz­tikának és a történeti statisztikának. Modern regionális feldolgozás a fenti problémák statisztikai adatokkal történő megvilágítása nélkül alig fogadható el. Természetesen a tizedjegyzékek adatait és számait is kritikai, előzetes történettudományos vizsgálatoknak kell alávetni,hogy azok modern statisztikai számként legyenek kezelhetők. Ez értékelő munka egyik legfontosabb és legjelentékenyebb szempontja a történeti statisztikai források számadatainak minősége é teljességi foka. Mert azzal tisztában kell lennünk, hogy a történeti statisztika forráscsoportjai között egy sem mondható csak megközelítő­leg teljesnek sem, más szóval I869 előtt modern statisztikai adatokat tartalmazó forrásunk nincs. Példának itt a történeti demográfia forrá­sait veszem.

Next

/
Thumbnails
Contents