LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Fiziker Róbert: Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesülete 2016. évi vándorgyűléséről. Levéltári Szemle, 66. (2016) 3. 7-

Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesülete 2016. évi vándorgyűléséről 23 kált az első világháború előtt. Levéltári szempontból lényeges kérdés, hogy – ellentétben a baloldali egyesületekkel – a felekezeti diákegyesületek forrásanyaga máig sincs hitelesen feltárva. Célnak jelölte meg, hogy megkezdődjön ezen egyetemi mozgalmak történetének reális, harag és elfogultság nélküli feldolgozása. Ólmosi Zoltán főlevéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár főtanácsosa Mozgalmi élet az egyetemeken. A kommunista hegemónia megteremtése 1945–1955 címmel tartott előadást. A második világháború befejezését követően az egyetemi ifjúságot is a Magyar Kommunista Párt az egységes ifjúsági mozgalom megteremtésének jelszavával kísérelte meg saját érdekkörébe vonni. A hatalom megszerzésének folyamatában – 1948 elejére – a felsőoktatásban résztvevő hallgatóságot az egyedüliként megmaradt rétegszervezet, a MEFESZ képviselte. A MEFESZ-t az 1848-as forradalom centenáriumi propaganda keretében az újonnan létrehozott „egységes” ifjúsági szervezetbe, a Magyar Ifjúság Népi Szövetségébe terelték. 1950 júniusától pedig a formális rétegszervezeti önállóságot is megszüntetve, az egyetemi és főiskolai hallgatókat közvetlenül a sztálinista Dolgozó Ifjúság Szövetsége szervezeti keretei közé kényszerítették. A felsőoktatásban résztvevő fiatalok szociális helyzete, az egyetemi körülmények (szállás, menza, ösztöndíj) – párosulva az ugrásszerűen megnövekedett hallgatói létszámmal – növelte a feszültséget a hallgatóság között, ami főként 1953 nyarától, a Nagy Imre kormány létrejötte után kialakult viszonylag szabadabb légkörben artikulálódhatott. A DISZ is ekkortól próbálta meg óvatos módon az addig lenézett egyetemi ifjúság érdekvédelmét feladatai közé venni. 1954 őszétől mind több elégedetlen megjegyzés volt hallható, ami DISZ és párttaggyűléseken, de folyosói megjegyzések formájában is eljutott a politikai vezetéshez. A legismertebb eset az ELTE gólyabálja volt, amelynek műsorán bibliai keretben figurázták ki az egyetem vezetését. Az 1955 őszi balos visszarendeződés is csak részben és időlegesen tudta elcsendesíteni az elégedetlenkedőket, de 1956 elejétől – összefüggésben az SZKP XX. kongresszusával, s az annak hatására megkezdődött politikai erjedéssel (lásd a Petőfi kör élesedő vitáit) – az ifjúsági szervezet erőteljesebben képviselte az egyetemi, főiskolai hallgatóság érdekeit, de ez ekkor már kevésnek bizonyult. Az utolsó előadó Borsodi Csaba, habilitált egyetemi docens, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történeti Intézetének igazgatója volt, aki az egyetemi diákmozgalmaknak a forradalomban és annak utóéletében játszott szerepét ismertette. 1956 októberében egy új egyetemi diákszervezet törte meg a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) egyeduralmát a felsőoktatásban. A MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége) 1956. október16-án alakult meg a Szegedi Egyetemen. A szegedi „szikra”, ahogy sokan és sokszor megfogalmazták, nagyon hatásos gyúanyagnak bizonyult, hiszen a forradalom kitöréséig szinte minden egyetemen és főiskolán létrejöttek a MEFESZ szervezetei. Az előadás az első részében azt a folyamatot mutatta be, hogyan vált az egyetemi ifjúság és a szervezet a forradalom előkészítésének egyik fontos színterévé. A szerep a forradalom alatt megváltozott, majd november 4-e után a MEFESZ szervezetei váltak az egyetemeken az ellenállás fő szervezőivé. Az előadás második része azzal foglalkozott, hogy a MEFESZ rövid történetének e második szakasza komoly belső vitákkal volt terhelt. A kommunista államhatalom igyekezett a saját képviselőit bejuttatni a MEFESZ vezetésébe és a maga oldalára állítani a szerveze-