LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesületének 2015. évi vándorgyűléséről (Garadnai Zoltán). Levéltári Szemle, 65. (2015) 3. 83-93.

Hírek

merjük, ennek hatását és következményeit megértsük. Ehhez azonban következetes forrásfeltárás, jó személyes szakmai és baráti kapcsolatok, türelem és nem kis mértékben pénzügyi finanszírozás szükséges. Ezek együttesen eredményezhetnék azt, hogy a magyar—szovjet levéltári kapcsolatok területén érdemben előre tudjuk lépni, de nem megfeledkezve az eddig és a napjainkban elért eredményekről, a sikerért eddig kifejtett tevékenységről.

A Vándorgyűlés 2015. július 7-én a 2. világháború lezárása és következményei témakörben folytatta a tevékenységét, ahol egy-egy szakterület szakértői foglalták össze kutatásaik és levéltári munkájuk eredményeit. Az 1944—1945-ös esztendő egyszerre jelentett felszabadulást és jogi értelemben megszállást, amit Ólmosi Zoltán levezető elnök (Magyar Nemzeti Levéltár) is kiemelt bevezetőjében. A nyitó előadást Kovács Tamás főosztályvezető-helyettes (MNL OL) tartotta A világháború és a háború utáni rendelés kérdéseiről, s ebben Magyarország lehetőségeiről, amelyek — függedenül a hazai politikai vezetés hibáitól is — meglehetősen korlátozottak voltak. Cseh Gergő Bendegúz főosztályvezető (Allambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) Megszállás és befolyás. Fegyverszüneti ellenőrzés Közép-Európában a II. világháború után című előadása mintegy kiegészítve az előző előadót, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság nyugat-európai, főként olaszországi tevékenységére fókuszált. L. Balogh Béni főosztályvezető-helyettes (MNL) A Vörös Hadsereg megérkezése Magyarországra - Kémhírek és valóság című előadása a közelmúltban szerkesztésében megjelent forráskötet elemeire is építve, az elmúlt időszak historiográfiájáról adott ízelítőt. Mikó Zsuzsanna főigazgató (MNL) Az új jogrend kialakulása: A népbíróságok című előadását — más fontos elfoglaltsága miatt — távollétében L. Balogh Béni olvasta fel. Az előadás pontosan tükrözte azt a változást, ami a bekövetkezett a háború után, s amely nem a polgári jogrendhez való visszatéréshez vezetett.

Az előadások következő blokkja konkrétabb témákat választott, közülük Mózessy Gergely intézményvezető, (Székesfehérvár Püspöki és Káptalani Levéltára) referátumát külön is szükségesnek látom kiemelni (A háborús veszteségek az egyházi levéltári források tükrében), aki az 1944— 1945-ben keletkezett halotti anyakönyvi adatokat dolgozta fel, és tette adatbázisba kollégáival. Ezekből egyértelműen látható, hogy a háborús atrocitások mennyire érintették a lakosságot. Konkrét — az adatbázisból vett — példákon keresztül mutatta be a háború embereket halálba küldő borzalmait. Hangsúlyozta, hogy a história domusok, amellett, hogy fontos forrást jelentenek, egyben szenzitív adatokat is tartalmaznak, így azok kutatása és digitalizálása egyelőre csak korlátozottan lehetséges.

Csönge Attila igazgató (MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára) az 1945-ös földosztás történetét ismertette, Hubák Helena gyűjteménykezelő (Holokauszt Emlékközpont) a holokauszt utáni hazatérés nehézségeit, viszontagságait tárta a hallgatóság elé, Grósz András történész-levéltáros (Jakob Bleyer Heimatmuseum, Budaörs) pedig a magyarországi németség 2. világháború utáni helyzetét ismertette, amelyben a németek kollektív felelősségre vonása és büntetése jelentette a fő vezérfonalat.

Utolsó előadóként Erdész Adám igazgató (MNL Békés Megyei Levéltára) vázolta a 2. világháború hatását Békés megye lakosságára (Amikor végképp felfordult a világ. Békés megye 1944 és 1947 között). Előadásából megtudhattuk, hogy a harcok során mindkét fél kegyedenkedett a polgári lakossággal, és általánosan tapasztalható volt egy erkölcsi széthullás, ami pl. a vagyonbiztonság terén is megmutatkozott. Az előadó hangoztatta, hogy a negyvenes évek elejétől az évtized végéig számos trauma érte a soknemzetiségű megye lakosságát, így azok hatása egyértelműen kimutatható a lakosság jelenlegi lelkiállapotán is. Az 1940-es évtized traumatizálta a társadalmi viszonyokat, és a hagyományosan paraszt—polgári társadalom szövetei szétszakadtak, az államigazgatás tekintélye megroppant. Konkrét példaként említette Mezőberényt, ahol a lakosság 25%-ának az életét közvetlenül befolyásolták a zsidótörvények meghozatalától a németek kitelepítésén át a magyar—csehszlovák lakosságcseréig terjedő események.

86