LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Levéltári napok, konferenciák - „Jubileumi emlékápolás” – A 40. Hajdú-Bihar Megyei levéltári napok (Brigovácz László). Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. 93-97.
Hírek A pályázati eredményhirdetés után Török Péter, Budapest Főváros Levéltárának kutatótermi és ügyfélszolgálati csoportvezető levéltárosa megismertette a jelenlévőkkel a Hajdú-Bihar Megyei és Debreceni Honismereti Egyesület 2014. január elsejétől Új Nézőpont címen útjára induló évnegyedes online folyóiratát, hangsúlyozva, hogy e szakmai fórum elsőként kívánja teljesen elektronikus formában összefogni a Hajdúvidék, Bihar és Debrecen múltjára vonatkozó kutatásokat, teremt lehetőséget a térséggel foglalkozó írások megjelentetésére. Az új tudományos-ismeretterjesztő kiadványt követően Kovács Ilona, a Levéltár főlevéltárosa révén Csobán Endrével, Debrecen város egykori főlevéltárnokával ismerkedhetett a hallgatóság. Elbeszélésében a szakmai életút legfontosabb állomásait villantotta fel, megemlékezett Csobán Endre (1882—1959) debreceni levéltári igazgatói kinevezéséről, 1918 utáni jelentős rendezési feladatairól és levéltártudományi munkásságáról. Beszélt arról is, hogy Csobán, aki tagja volt a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete intézőbizottságának, a rendszeres megnyilatkozás lehetőségét kínáló Levéltári Kőkemények mellett levéltári szakmai gyűléseken keresztül is igyekezett elismertetni a levéltári munkát, sokat foglalkozott rendezés, raktározás, iratok levéltári kezelésének gyakorlati feladataival, iratvédelem érdekében hozott intézkedéseivel pedig jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Debrecen levéltárának iratanyaga viszonylag csekély veszteségeket szenvedett el a második világháború során. Csobán Endre levéltárosi karriertörténetét Herpay Gáboré követte Szabadi István, a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár igazgatója előadásában. A jelenlévők a diplomatikából doktori oklevelet szerző Herpay Gábor (1885—1946) személyében egy olyan levéltári vezetőhöz (1912—1916: Debrecen város levéltárosa, 1916—1946: Hajdú vármegye főlevéltárnoka) kerülhettek közelebb, aki történészként várostörténeti kutatásaival, latin nyelvű tanulmányaival, 1526 előtti iratok regesztázásával egyaránt maradandót alkotott. Vármegyei levéltárnokként pedig épségben megőrizte az iratállományt a második világháború utolsó szakaszában, amikor levéltári teendők mellett Debrecen és Hajdú vármegye főispáni, később alispáni hivatalával együtt járó feladatok is hárultak rá, s játszottak közre 1946-ban, hatvanesztendősen bekövetkezett halálában. Herpay kortársa volt az alkotómunkával teli, fordulatos életet élő Mata János, akinek szellemét a konferencia következő előadójaként Erdész Adám, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltárának igazgatója idézte rövid időre a résztvevők közé. Történetét Mata Kner Imre nyomdásszal folytatott levelezése köré építette, érzékeltetve, hogy Mata János fametszőként erős ösztönzést kapott Knertől, magas művészi teljesítményében része volt levelezőtársa tanácsainak. Szót ejtett pályaindításának nehézségeiről, katonai szolgálatáról, s arról is, hogy miután a több nyelvet beszélő Mata 1937-ben Debrecen város levéltárának napidíjas munkatársa lett, fizetését képzőművészeti alkotásokkal, dolgozatok írásával, nemesi származást igazoló levelek készítésével egészítette ki. Előadásában helyet kapott Mata költői munkássága is, befejezésképpen pedig foglalkozott a levéltáros-előd és sokoldalú művész halálának körülményeivel, a szovjet csapatok ellenőrzése alá került Nyírmihálydiban bekövetkezett eseményt máig övező rejtélyekkel. A levéltárosokra emlékező előadóktól Ladies Kálmán, a Levéltár 2013-ban nyugalmazott igazgatója vette át a szót, s a Debreceni Állami Levéltár 1952. évi megalapításától a Magyar Nemzeti Levéltár 2012. évi létrehozásáig eltelt hat évtized történéseit vonta látóhatárba. Intézményalapítások (1952-ben létrejön a Debreceni Állami Levéltár, ennek utódaként 1968-ban a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár), kapcsolódó szervezeti átalakítások közben-után kitért háborút követő selejtezésekre, iratkezelést érintő technikai változásokra, rendszerváltás utáni évek kárpótlás által alapvetően befolyásolt munkájára. Kiemelte a közművelődés terén elért eredményeket (Levéltári Napok, vándorkiállítások, kötetbemutatók, konferenciák, vándorgyűlés), és számba vette emberöltőnyi idő kiadványsorozatait, helytörténeti munkáit, az elkészült levéltári segédleteket. 94
