LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Levéltári napok, konferenciák - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség 2012. évi vándorgyűlése (Molnár László). Levéltári Szemle, 62. (2012) 4. 66-68.
Hírek, A MAGYAR FELSŐOKTATÁSI LEVÉLTÁRI SZÖVETSÉG 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE Szegeden tartotta 2012. évi vándorgyűlését a Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség. A helyszín kiválasztását - a meghívás mellett - általában az motiválja, történt-e a közvetlenül megelőző időszakban valami fontos esemény a házigazda levéltár életében. 2010-ben ezért látogattunk a megújult gödöllői egyetemi levéltárba (hivatalosan Szent István Egyetem Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár), illetve tavaly Pécsre, ahol az egyetemi levéltár irigylésre méltóan tágas székhelyre költözhetett. Szeged kiválasztását is a levéltár új, a korábbinál jobb elhelyezést ígérő székhelyre költözése indokolta. Ilyenkor még az sem zavaró, ha az adott évben valamelyik testvéregyesület is ugyanoda szervezi vándorgyűlését. így történt ez Pécsett, ahol pár héttel előttünk MELTE-s barátainknak zajlott rendezvénye, vagy az idén Szegeden, ahol az MLE nyár eleji vándorgyűlésén tagságunk számottevő része is jelen volt. A programok sűrűsége miatt ugyanis általában arra már alig marad idő, hogy a várossal mélyebb ismeretséget köthessen a látogató. így a nyár végi második szegedi „forduló", és az abban foglalt két várostörténeti séta után is maradt még a Tisza partján bőven felfedezni érdemes terra incognita a későbbi látogatásokra. Az időpontot — kerülve a programütközést a társegyesületekkel — az utóbbi években igyekszünk a nagy nyári szabadságok utáni, de még a tanévkezdés előtti időszakra ütemezni. Az idén erre szeptember 4. és 6. között került sor. A konferenciának a Kollégiumok a ha^ai felsőoktatásban. Szállás vagy képzőhely? hangzatosnak szánt címet adtuk. A téma kevéssé ismert és feldolgozott még az egyetemtörténettel foglalkozók körében is. Annyit tudtunk, hogy levéltárainkban viszonylag csekély mennyiségű, kollégiumokra vonatkozó anyagot őrzünk önálló egységként, vagyis a forrásokat egyéb iratsorozatokból kell kihalászni. Előzetes félelmeinkre, hogy a forrásanyag soványsága miatt a konferencia akár kudarcba is fulladhat, az összegyűlt előadások örvendetesen rácáfoltak. Történeti korszakra vonatkozó korlátot eleve nem szabtunk, hogy minél szélesebb körből vonhassunk be kutatókat. így az előadások aló. századtól szinte a jelenkorig karolták át a témát. A referátumok kronológia szerinti eredeti besorolását az élet végül alaposan átrendezte, mivel előadóink közül többen csak bizonyos napokon tudtak részt venni a rendezvényen. Ennek ellenére a korszakok közötti többszöri oda-vissza időutazás mégsem bizonyult zavarónak a három nap folyamán. Programunk másik témaköre valójában állandó, hiszen minden évben áttekintjük a szakma időszerű kérdéseit is, tájékoztatást kérünk meghívott vendégeinktől. Ez a szekció A. magfar levéltáriig) aktuális kérdései címet viselte. A konferenciát házigazdaként Pál József a szegedi egyetem nemzetközi és közkapcsolati rektor-helyettese köszöntötte, aki a szegedi egyetemi levéltári napok okán régi jó ismerőse az egyetemi levéltárosoknak. Ezután Kenyeres István, az NKA Közgyűjteményi Kollégiumának elnöke mutatta be az átalakult Nemzeti Kulturális Alapot, a megújult pályázati rendszert, illetve válaszolt sokszor nagyon is gyakorlati kérdésekre a pályázatok kapcsán. A voltaképpeni konferencia nyitó előadását szegedi kollégánk, Vajda Tamás (SZTE Levéltára) tartotta a szocialista korszak szegedi kollégiumairól. Előadásában érintette a ma integrált egyetem valamennyi jogelődjének diákszállásait. Bár a háború utáni fejlesztések már 1948-ban megindultak, a hirtelen megnőtt igényekkel csak a '60-as években kezdtek lépést tartani. 1956-ban az elitintézmény Eötvös-kollégium megszervezésére is sor került. Az utolsó időkben (1997) már nem is kollégiumot, hanem diáklakásokat építettek. Zsidi Vilmos (BCE Levéltára, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Levéltára) az Iparművészeti Főiskola kollégiumi életébe engedett bepillantást a kommunista diktatúra kezdeti korszakában. Világossá tette a később mások által is általánosan megerősített tényt, hogy az '50-es években diákjólét helyett a diákok 66