LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Tánczos-Szabó Ágota: „Nagy utazások” Levéltári nap Gyulán. LSZ 61. (2011) 4.

H írek szép számmal érkeztek vendégek. Békés megyéből származó fürdővendég először az 1852. évi vendéglistán szerepel. A vizsgált korszakban (1840 és 1916 között) tízenkét Békés megyei településről indultak útnak a Balatonhoz a fürödni és szórakozni vágyó polgárok, legtöbbjük Békéscsabáról, Gyuláról és Szarvasról. A 19. századi fürdőélet szakértője két jelentősebb Békés megyei személyiség füredi kapcsolatairól is beszámolt előadásában. Péter András szeghalmi földbirtokos több mint 30 éven át járt nyaranta Balatonfüredre. Kedvelt egyéniség volt, szerette a „magyar tengert", a balatoni borokat, s miután nagylelkűen a községnek ajándékozta kiváló tenyészbikáinak egyikét, Füred hálából díszpolgárává választotta. A gyulai származású Bi%ay Mihály személyét számos emlékírás, köztük Zichy Gémeié., örökítette meg. A kor hamiskártyását és kerítőjét, Füred „kosztra és kvártélyra tartott mindenesét", hivatásos mulatságszervezőjét mindenki ismerte, alakja köré számos vidám történet, anekdota szövődött, és még a korabeli füredi újság is e szavakkal nyitotta meg a fürdőszezont: „Megérkezett Bizay, kezdődhet a nyár!" Erdész Adám, a

Békés Megyei Levéltár igazgatója egy nagyszabású, Európát átszelő társasutazás részleteibe avatta be a hallgatóságot, korabeli sajtóforrások és Márki Sándor történész személyes tapasztalatokon alapuló naplója segítségével. Az 1848—1849-es hagyományokat és francia kapcsolatokat ápoló Magyar írók és Művészek Társasága nevű egyesület vezetői a párizsi világkiállításra szerveztek gazdag programot ígérő látogatást. Az utazás vonzerejét növelte, hogy a résztvevők Torinót érintve találkozhattak az ekkor 87 éves Kossuth Lajossal. A népes, csaknem 850 főnyi utaskö^önség — köztük művészek, tisztviselők, értelmiségiek és a jómódú középosztály képviselői - 1889. július 2-án indult el különvonatokon Itália felé. Az eseményt a hazai lapok élénk figyelme kísérte, az út részleteiről, az egyes állomásokon megtekintett látnivalókról alapos, fényképekkel illusztrált tudósításokat kaptak az olvasók. A turini látogatást ismertető többoldalas sajtóbeszámolók mellett Márki Sándor naplóbejegyzései tudósítanak a magyar csoport egy részét otthonában is fogadó Kossuthtal való személyes találkozás életre szóló élményéről. A társasutazás másik jelentősebb állomásán, a nagy francia forradalom centenáriumának lázában égő Párizsban is kitüntetett figyelemmel fogadták a magyar különvonatok utasait. A közös rendezvényeken a hazai szónokok természetesen nem közvetíthettek semmiféle hivatalos üzenetet a francia nép, a Monarchia ellenfele számára, de hitet tettek a magyar-francia testvériség, a kapcsolatok elmélyítése, a „szív politikája" mellett. Az 1889-es párizsi utazás különleges fejezet a magyar turisztika történetében — emelte ki előadása végén Erdész Ádám. Nyilvánvaló céljain — az emigráns Kossuth és Franciaország iránti elkötelezettség kifejezésén — túl széles rétegeknek csinált kedvet az európai utazáshoz, és a magyar művészvilág Párizs iránti érdeklődését is megerősítette. Dusnoki-Draskovich József, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa Zsilinszky Mihály (1838—1925) utazásairól számolt be előadásában. Békéscsaba neves szülöttének pályája igazi sikertörténet, hiszen egy szlovák gyökerű parasztcsalád gyermekeként jelentős politikai (országgyűlési képviselő, főispán, államtitkár) és tudományos (az MTA rendes tagja, a Magyar Történelmi Társulat alelnöke) eredményeket ért el a hazai közéletben. Zsilinszky a szarvasi főgimnázium elvégzése után 1858-tól a pesti Protestáns Teológiai Akadémián folytatta tanulmányait, mivel édesapja papi pályára szánta. 1860-ban - a kor elvárása szerint — külföldre utazott, hogy a hallei, majd a berlini egyetemen gyarapítsa hittudományi ismereteit. A szünidők alatt nagy utazásokat tett Németország különféle vidékein, különösen a reformáció által érintett területeken. Meglátogatta Luther, Kálvin, Zwingli, Melanchton és más reformátorok működési helyeit, illetve sírjait. Bizonyára nem véleden, hogy a történész Zsilinszky választott szakterülete később a magyarországi protestáns egyháztörténet lett. 1861-től a fiatal tanár már Szarvason működött, utazásait azonban folytatta, Németország mellett Svájcban, Franciaországban és Itáliában is járt. Élményeit jegyzetekben, útinaplóban rögzítette, de fennmaradt egy vázlattömbje is számos rajzzal, amelyben pl. Fichte és Hegel síremlékét, valamint Alexander von Humboldt emlékoszlopát is megörökítette. Itáliai utazásai során két ízben meglátogatta Kossuthot, először 1877-ben, majd 1888-ban. Angliába már idős korában, 1908 nyarán jutott el, egy gazdasági tanulmányút során, amelyet az Országos Magyar Gazdasági Egyesület rendezett. Zsilinszky útjait elsősorban az ismeretszerzés vágya motiválta - emelte ki az előadó. Az utazások során a hasznosság, a közveden tapasztalás, más népek és kultúrák megismerése, a látókör szélesítésének szándéka minden más szempont fölé emelkedett. 59