LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Kocsis Piroska: „Asszonysorsok a Rákóczi-szabadságharcban" Tudományos konferencia a Magyar Országos Levéltárban. LSZ 61. (2011) 2.

„Asszonysorsok a Rákóczi-szabadságharcban" kedveltté váló finom élvezeti cikk, a kávé szép barna színe szintén bevonult a textíliák színmegjelölései közé. A divatújítások elsősorban Bécs szűrőjén keresztül érkeztek. A divatáramlatokat követték a Bécsben élő főurak, de a németajkú polgárság, sőt a német városokban tanult, főként protestáns lelkészek is. A mindent átható változás ellen már a század elején megjelennek a tiltakozó hangok. Apor Péter nosztalgikusán tekint vissza a régmúltra, Palocsay György Nay Modi című 1704-ben megjelent gúnyversében pedig kifigurázza a külföldi ruhákat. „Ezeknek az nevek német és franczia: Ki fantask, ki komét, ki lepínnek híja, Harmantli és mante, mancsét, mantilia. Magyar nyelv nem tudja ezt kimondania." Ám minden hiába, a nay modi nemcsak az urak, de a polgárság körében is meggátolhatatlanul terjedt. Az új szokások elterjedését nem lehetett akadályozni, hiszen nagy számban vásárolták a divatos és esti alkalmakkor már elmaradhatatlan kellékeket: a selyem cipellőket, harisnyákat és kesztyűket, a kézbe és zsebbe való orrfúvó kendőket, a művirággal díszített parókákat, kézelőjén és mellrészén gazdagon hímzett felöltőket, főkötőket és kontyfedőket, aranyos színű fátylakat, vállra való keszkenőket, varrott nyakfodrokat, selyemszalagokat. Azonban nemcsak egy-egy ruhadarab hódított, hanem a szabadságharc idején megerősödő francia diplomáciai kapcsolatoknak köszönhetően a francia életstílus nyelvhasználatostól, illem- és tánctanárostól. Az évszázadokon keresztül szinte változadan formájú dolmányos, mentés viseletet megrövidítették. A fejedelem, II. Rákóczi Ferenc egyik utasításában írja: a férfiak rövid dolmányt viseljenek, mert a „harcmezőben a hosszú köntös nem illik". Nyugat-európai hatásnak tulajdonítjuk azt a korábbi magyarországi gyakorlattól eltérő szokást, hogy az öltözet minden darabját többnyire azonos textíliából varrták. Többféle variációval találkozunk. II. Rákóczi Ferenc zöld dolmányához mindig piros nadrágot hordott, csúfnak tartotta ugyanis a zöldet, de kék posztóból teljes öltözete, dolmánya és mentéje is volt. A mentéjét szűkre szabatta, gallérját kifordítva készíttette el, és selyemfonallal varratta. A fejedelem utasításaiból értesülünk a díszítés arányairól, az öltözetek anyagáról is. Schramek Lás%/ó, a Pest Megyei Levéltár igazgatóhelyettese Özvegy Batthyány Adámné Strattmann Eleonóra a Rákóczi-szabadságharc éveiben 1703—1711 című előadásában a grófnő családi kapcsolatain, életén keresztül világított rá arra, hogy a szabadságharc idején a nőknek is megvolt a helyük a diplomáciában, a birtokvédelemben. Strattmann Eleonóra 1672-ben született, családja az alsó Rajna-vidékről származott. Az ifjú hölgy a legmagasabb udvari körökben mozgott, kezéért többen versengtek, szépsége és vagyona igen csábító volt. Még a fiatal II. Rákóczi Ferencet is rabul ejtette, végül Batthyány Ádám országbíró vette feleségül a grófnőt, a Strattmannhitbizomány örökösét. Eleonóra fiatalon megözvegyült, férje 1703-ban meghalt. Nagyon kevés forrás áll rendelkezésünkre azzal kapcsolatban, hogy gyermekeinek nevelésére milyen gondot fordított. Amikor kitört a Rákóczi-szabadságharc, a bécsi udvar diplomáciai küldetést bízott a már megözvegyült grófnőre, békéltető követnek küldte a fejedelemhez 1703-ban. Hogy küldetése mennyire volt sikeres, ma már nehezen megállapítható. A fennmaradt levéltári dokumentumokból leginkább a birtokok gondozásáért, illetve a lakosság oltalmazásáért tett erőfeszítései ismerhetők meg. A Rákóczi-szabadságharc igen súlyos következményekkel járt a Batthyánybirtokokon, ami egyrészt a lakosság számának jelentős csökkenésére, a háborús pusztításokra, másrészt a pestisre volt visszavezethető, ami egyes iratok szerint Vas megyében 20 ezer, ezen belül pedig Rohoncon 2600 áldozatot követelt. Az anyagi kár mértéke százezres nagyságrendekben mozgott. Strattmann Eleonóra a családot ért veszteségeket próbálta csökkenteni azzal, hogy kísérletet tett a birtokállomány gyarapítására. Szjrácsik Éva, a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatója a Nógrád vármegyei nemesaszszonyok összeírásban való megjelenéséről és eltűnéséről tartott előadást. Kutatásai során nem várt mennyiségű iratot talált nőkre vonatkozóan a vármegyei jegyzőkönyvekben, iratokban, öszszeírásokban, bírósági ügyiratokban, amelyek nemesasszonyokra és nem nemesasszonyokra egyaránt vonatkozott. Példákon keresztül mutatta be, hogy a hadseregben távollévő férjek levelet írtak a vármegyének, hogy védelmezzék családjukat, „szerencsétlen feleségüket". Olyan ese-73