LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Kocsis Piroska: „Asszonysorsok a Rákóczi-szabadságharcban" Tudományos konferencia a Magyar Országos Levéltárban. LSZ 61. (2011) 2.

Kocsis Piroska tek is előfordultak, hogy a hadseregből korábban ért haza a férj, mint a hölgy várta, s a sértett (megcsalt) fél kérte, hogy vizsgálják ki az esetet. Nemcsak ilyen bejegyzéseket talált nőkre vonatkozóan, hanem nagyon érdekes és sokszínű ábrázolások, érdekes karakterek bontakoznak ki a dokumentumokból, amelyekre az előadó több példát is említett. Az otthon maradt vármegyei nemesasszonyok intézték távollevő férjeik ügyeit, s ha sérelem érte őket, olykor még a vármegyével is szembeszálltak. Komoly anyagi áldozatot vállaltak a vármegye, illetve Rákóczi államának létrehozása és fenntartása érdekében, hiszen zsoldosok állítására is kötelezték az özvegyeket. Az előadó kutatásai során meglepődve tapasztalta, hogy egy 1711. február 9-én kelt közgyűlési jegyzőkönyvben összeírt vármegyei nemesek közül hiányoznak a nők. Erre kereste a választ, amit diagramon szemléletesen ábrázolt. Négy összeírást vizsgált: 1703-ban a dézsmajegyzékekből gyűjtötte ki a nemesek adatait, 1707-ben és 1709-ben a vármegyei dikális összeírás anyagát dolgozta fel, az 1711. évi adatsor pedig a már említett közgyűlési összeírást tükrözi. A hallgató számára azonban továbbra is homályban maradt, milyen okból hagyták ki 1711-ben az összeírásból a nemesasszonyokat. Seres István, az MTA-ELTE Közép-ázsiai Kutatócsoportjának turkológus kutatója azoknak az emigránsfeleségeknek a sorsáról beszélt, akik férjeikkel együtt követték Thökölyt Törökországba. Tudjuk, hogy hatalmas férfitömeg, legalább 5—6 ezer katona került ki, és kallódott el a Balkánon, a török birodalom területén 1685 után. Közöttük nagyon kevés volt a nő, illetve család, s sajnos alig van információnk róluk. Egyszer-kétszer előfordul, hogy a cselédek között ott vannak az asszonyok, a gyermekek, és az esetleges szolgaszemélyzet. Amikor Zrínyi Ilona 1692-ben kiérkezett Thökölyhez, udvartartásához sok komorna és szolgálólány tartozott. Érdekes módon, ebben az időszakban megszaporodott a lakodalmak száma. Voltak, akik a bujdosásban újraházasodtak, és gyermekük is lett. 1699-ben Thököly összeíratta híveit, és megmondta, milyen adatokat kell összeírni: lovas katona, gyalogos katona, milyen vallású (katolikus, református, egyéb), van-e felesége, gyermeke, és ha van, mennyi stb. A Thököly emigráció kb. 20 évig tartott, tehát a fejedelem 1705-ben bekövetkezett haláláig. Ezt követően Thököly emigráns társainak utolsó csoportjai 1706 elején, január környékén lépték át a határt és jöttek haza Magyarországra. Az előadó búvárkodásai közben sok szomorú történettel találkozott, ezekből megosztott néhányat a hallgatósággal. Az egyik történet szerint egy bizonyos Csanky Mihály kuruc hadnagy Erdélyen keresztül jött hazafelé az emigrációból, amikor megtudta, hogy felesége meghalt. Elvett egy „környékbeli" leányt, de kiderült, hogy felesége él. Börtönbe került, és kérte Rákóczit, hogy szabadítsa ki. A levéltári iratok között megvan a feleség kérvénye, amelyben azt írja, hogy megbocsát férjének, és már felnőtt gyermeke is várja. A kuruc hadnagy húsz évig nem találkozott feleségével. Egy másik megrázó történet szerint Kiss Mihály húszévi bujdosás után jött haza feleségével és gyermekeivel, de Szeged környékén a temesvári törökök lecsaptak rá, és elrabolták feleségét és gyermekét. A bujdosó arra kérte Rákóczit, segítsen neki visszaszerezni Temesvárról elrabolt és törökké tett családját. A fejedelmi instanciák, parancsok iktatókönyvében az előadó megtalálta az utasítást, hogy a temesvári pasának és agának kell írni, hogy intézkedjenek, és adják vissza annak a szerencsétien bujdosó katonának a családját. Végezetül az előadó három özvegyasszony történetével zárta előadását. Az instanciák között található özvegy Inczédi Györgyné kérelme. Egyik lányának férje Munkács védője volt, és Zrínyi Ilona küldte ki Thököly után. A férj hazatért, de hamarosan meghalt. A másik lányának férje Miklós deák volt, aki Kassa védelméért a fejedelemtől arcképpel ellátott emlékérmet is kapott. Az érem tulajdonosának halála után az özvegyé lett, annak elhunytakor pedig zálogba került. Inczédiné, aki Károlyiné közelében élt, 1705-ben Károlyi Sándort kérte az emlékérem kiváltására, mondván, hogy az őt illeti. Károlyi eleget tett a kérésnek, és eljuttatta hozzá az emlékérmet. A távollévő Gyulai Eva, a Miskolci Egyetem BTK Történettudományi Intézete docensének Együtt a bujdosásban — As^alay Ferenc fejedelmi titkár felesége, Némethi Borbála című előadását Szirtes Zsófia, a MOL levéltárosa olvasta fel. Aszalay Ferenc (1674-1729) miskolci nemes II. 74