LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - A levéltári iratok és a rendszerváltás. Tudományos konferencia a Magyar Országos Levéltárban (Kocsis Piroska). LSZ 60. (2010) 1.

Hírek, tartalmazó büntetőügyek felülvizsgálatáról. A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989. július 6-án Nagy Imre és társai ügyében hozott határozata nyomán indultak el az egyedi felülvizsgálati eljárások. Az egyedi ügyek vizsgálata mellett a 3063/1989. számú minisztertanácsi határozat értelmében a Minisztertanács elnöke által kinevezett jogász—történész bizottság vizsgálta meg az 1945-1962 közötti időben született törvénysértő büntető ügyeket. A bizottság feladata volt az ügyek számbavétele, jogi és történészi értékelése, valamint a törvénysértések orvoslását célzó javaslatok kidolgozása. Tekintettel arra, hogy nem volt lehetőség a benyújtott kérelmek egyedi felülvizsgálatára, egységes törvénnyel kellett rendezni a kérdést. Végül Kulcsár Kálmán igaz ságügy-miniszter javaslata alapján döntés született arról, hog)' az 1956. évi „népfelkelésben" való részvétel miatti elítélések orvoslásáról szóló törvény ne rendelkezzen a kárpótlásról. 1989. szeptember 13-án 16 kiemelt jelentőségű ügyben megindult az eljárás. Felmerült a kérdés, hog)' a Nag)' Imre és társai ügyében alkalmazott törvényességi óvás keretei között próbálnak jogi megoldást találni, vagy a másik jogi lehetőséget, a perújítást alkalmazzák. A dilemmák ellenére a Fővárosi Bíróság 1989 decemberében és 1990 januárjában lefolytatta a perújítási tárgyalást Asztalos János és társai, az ún. pócspetri ügyben. Az egyéni perújrafelvételek sorában ez az ügy lett az utolsó, amely ítélethirdetéssel zárult. Végül a kormányzat a szempontokat mérlegelve ún. megbékélési törvényt alkotott, amely igazolta a kormány szándékainak komolyságát és példaértékű lehetett. Ennek megfelelően 1989. november l-jén kihirdették az 1956. évi „népfelkeléssel" összefüggő elítélések orvoslásáról szóló törvényt, 1990. március 31-én elfogadták az újabb ún. semmisségi törvényt, majd 1992. március 9-én a harmadik semmisségi törvényt. A konferencia délutáni előadásait Majtényi György főosztályvezető nyitotta meg a Rendszerváltás és a régi elit. Л^ Egyetértés V'adás^társaság feloszlatása című előadásával, melyben rámutatott arra, hog)' a vadászat Magyarországon évszázadokon át úri passziónak számított, és a mindenkori elit tagjai előszeretettel hódoltak e szenvedélynek. Kádár János kezdeményezésére — eg)' 1963-ban kelt politikai bizottsági állásfoglalás nyomán — 1964-ben alakult meg az Egyetértés Vadásztársaság, a pártvezetők zártkörű klubja, amely egészen a rendszerváltásig fennmaradt. A társaság megítélése nem volt egységes, a tagok kiváltságos helyzete idővel ellenérzést szült a társadalomban, melyet a korabeli sajtó több ízben meg is fogalmazott. Az úri sport népszerűségét az előadó dokumentumok és fotók sokaságával illusztrálta, pl. saját vicclapjuk, a Fácán Matyi az Egyetértés Vadásztársaság életének eseményeit örökítette meg, többek között önmagukat, a mindenáron vadásztatást, vagy az elkényelmesedett vadászatokat figurázták ki. Az újságot a Ludas Matyi karikaturistái készítették az Egyetértés Intéző Bizottsága intencióinak megfelelően a társasági tagok számára. Л sajtó szerkezet- és hangnemváltása című előadás Katona Csaba tolmácsolásában hangzott el, aki rendkívül szuggesztíven a rendszerváltás idején keletkezett információs jelentések alapján bizonyította, hogy a bekövetkezett események igazolták azt az elképzelést, hogy időszerű volt az MSZMP szempontjából a pártsajtó színvonalának, a párttagság és a lakosság folyamatos politikai tájékoztatásának javítása, igaz, ez későnek bizonyult. Ugyanakkor a társadalomban megindult demokratizálódási folyamat érezhető „zavarokat" okozott a közgondolkodásban, amelyet a hangulatjelentések írói szerint erőteljesen, sok esetben „rossz irányba" befolyásolt az írott és az elektronikus sajtó. A források arról vallanak, hogy nagy igény mutatkozott ugyan arra, hogy a „valóságos helyzetről" tájékoztassák a közvéleményt, tárják fel a hibákat, leplezzék le a beosztásukkal visszaélőket, de mutassák be azokat is, akik tisztességesen dolgoztak, vezettek. Igény mutatkozott a különböző elméleti problémák, ideológiai kérdések vitában történő mélyebb, korszerűbb feldolgozására is. Összességében 74